Benjamin Snyder
Születési idő : 1985. Apr. 01.
Kor : 39
Tartózkodási hely : Arapaho
 |  Tárgy: Benjamin Snyder - reloaded Vas. 8 Nov. - 20:07 | |
| Benjamin Alexej Snyder " Nincs annál megnyugtatóbb, mint ráébredni, hogy a világ őrültebb, mint én. " Nem: férfi Születési hely, idő: Wilmington [Delaware], 1985, Április 1. Külső tulajdonságok: Teljességében átlagos, talán megnyerőnek nevezhető küllemű egyén. El tudod képzelni akár a bankban, amint széles mosollyal nyújtja feléd a tollat; egy bőrszékben, az asztal mögött, amint int, hogy foglalj helyet; vagy veled szemben egy kellemes ebéd mellett. Ha az utcán lépdel, a tömegbe igyekszik olvadni – eltűnni, láthatatlanná válni. Talán kitűnik, talán nem. Járásában, gesztusaiban – az átlagos pillanatokban – semmi feltűnő, eltérő nem akad a normálisnál. Külseje is a fenti, átlagos vonalat képviseli. Barna, rövid, olykor elegánsan elrendezett – olykor kusza tincsű hajkoronával megáldott férfi, barna íriszekkel. Kölökképű, mondhatni ezerarcú egyén, bár széles, kisfiús mosolya olykor csak az álca. Bőre hófehér, nemigen kap napbarna árnyalatba, testalkata szálkás, kissé izmos. Körülbelül 180 centi magas, 75 kilóval rendelkezhet. Megjegyezhető még, a bal alkarján lévő, sakált mintázó tetoválás, amelyet, bár nem mutogat éjjel-nappal, mégis könnyebben megjegyezhetővé teszi. Ruházata változó, de a legtöbb esetben öltönyt, nyakkendőt, és fényesre súrolt cipőt visel, mint egy igazi üzletember. Nem a kedvence, mégis ez az általánosabb, persze, a farmer, flaneling, és lazább öltözékek nem maradnak ki ruhatárából. Nem hord extrémebb, extravagánsabb dolgokat, egyedül egy régi bőrkabát az, amely ide sorolható. A színek sem épp az ő kifejezőeszközei, szekrényében fekete, fehér, szürke, vagy épp ezek kombinációja lelhető fel – nem visel, és nem is viseli el a harsány, feltűnő holmikat. . Foglalkozás: Üzletember, vállalkozó. Amihez nyúl, abból csinál pénzt - még ha az illegális is. ÁTVÁLTOZÁS Faj: thanator A láz: „Már nem emlékszem mindenre tisztán, egy azért, mert 16 évesen koromban történt, másrészt mert atom részeg voltam, akkor, amikor megtörtént. Lázadtunk a világ ellen, és fatertól lopott autóval jártuk a vidéket pár, iskolai haverral. Azt terveztük, hogy világgá megyünk, de durrdefektet kaptunk, így gyalog bolyongtunk a mocsár környékén. Vagy lehet csak elakadt a kerék? Nem tudom.
Eltökéltük, hogy itt fogjuk folytatni a bulit, és meg is tettük. Hangosak voltunk, szabadok, és bolondok, mivel nemigen fogtuk fel azt, hogy miféle környéken ügyeskedünk. Senkit nem érdekelt, és ha hallottunk is valami fura hangot, pár másodperc múlva már röhögtünk rajta.
Aztán megtörtént..
Elég szerencsétlen az eset, mivel könnyíteni akartam a hólyagomon, oda indultam, de elkeveredtem. Ez addig nem zavart, míg meg nem szabadultam terhemtől, és eltökélten indultam vissza, csakhogy, mivel agyamon alkoholköd ült, az a bizonyos irányzék nem működött. Fél órát kavaroghattam, és hiába üvöltöttem, nem kaptam választ. Vagyis, nem olyat, amire számítottam. Amikor megpillantottam a körvonalait, szaladni kezdtem, de többször estem hasra, mint léptem előre. Az agyam a hatalmas adrenalin-löket miatt pillanatok alatt tisztult ki, de testem nem viselkedett hasonlóan. Lassú voltam, de azt hiszem, ez mindegy volt, ő volt előnyben.
Amikor megtaláltak, már másnap reggel volt. Rendőrök, önkéntesek kerestek, én pedig utolsó erőmmel tartottam magam, remélve, hogy a karmolások, amiket szereztem, nem okozzák halálom. Mikor megtaláltak, sírni akartam, de nem ment. Sosem tudtam sírni. Megúsztam, azt mondták, mert ha az artériám egyikét kapja el, már csak zsákolni jöhettek volna. Összevarrtak, kényszerpihenőre küldtek, és a lelkemre kötötték, hogy nem kéne több ilyen kalandba keverednem. Érdekelt is engem, az viszont igen, hogy baromira fájt. És ekkor voltam még szerencsés.
A láz ledöntött. Soha nem éreztem kínzóbbat, gyilkosabbat, amit odabent. Rekedtre üvölthettem volna magam, de mit sem ért. Nem tudom megszámolni, hány fájdalomcsillapítót vehettem be, mert útközben kiütött és magamon kívül voltam. A láz volt a kisebb gond. Ültetek már nyár közepén befűtött lakásban, saját izzadtságban úszva, miközben mégis reszkettetek? Ne akarjatok. De nem ez volt a legrosszabb.. a láz adta hallucinációk voltak a legrémisztőbbek. Mindent láttam, mindenkit, akit nem akartam. Nem tudtam mi a valós, mi nem, és nem mertem kimozdulni sem. A saját árnyékomtól is rettegtem. Végül kijutottam, egy éjjel, amikor úgy éreztem, hogy meghalok. Azt akartam, hogy lássam az eget, amikor elér a vég, amikor bezárul minden. És el is múlt, de nem a halál várt rám. Nem is a vég. Annál sokkal, de sokkal sötétebb, és élvezhetőbb.. Az új életem."Klán: Drottnar Szörny-alak: Ébenfekete bőrén aligha észrevehetően, de ott lapulnak azok a hegek, melyeket az évek során szerzett. Különösen megfigyelhető elülső lába feletti, karmolás által okozott csíkok egyvelege – ez ugyanis az, amely ide vezette, az első, és végső karmolás fertőzőjétől. Az ajándék. Teste csupasz, szőr nem takartja, bőrét tapintva mintha valamiféle páncélt tapintanál. Ez az elsődleges védelmi funkciója, hiszen nehezen áthatolható, kemény rétegű. Nem csillan rajta meg fény, így az éjszaka sötétjében nem zavaró szempont, a víz pedig lepereg róla. Macskaszerű testalkata jóval nagyobb, mint egy hím oroszláné, viszont fajtársai között a közepes testméret bitorlója, így nem épp domináns alkat. Az éjfeketeségbe csak megcsillanó szemei visznek színt, így kitűnő rejtőzködő, az éjszaka császára. Karmai tökéletes állapotúak, előszeretettel használja őket, karban tartott példányok. Sörény helyett gallér pihen nyaka körül, mely mind a tájékozódásban, mint egyfajta „fegyverként” is üzemel, alapjáraton viszont erős, vaskos nyakához lapulva pihen. Továbbá kiemelhető még erős, szintén szőrtelen farka, mely egyensúlyozásban, csapásban egyaránt hasznosnak bizonyul. Pofája hosszúkás, szemei apróknak tűnnek az összességben. Száját kitátva mutatkoznak meg éles fogai, melyek közül tépőfogai elől helyezkednek el, és zárt állapotban is tökéletesen látható nagyságúak. Erőtejes harapása emberre halálos, és egyben mérgező is. Mérget ugyan nem termel, azonban a harapás által a szervezetben jutott nyál okozza a fertőzést, és a tüneteket, egyeseknek pedig a halálos kort. Tökéletes lopakodó ragadozó, aki akár egy fa tetejéről lapulva veti rá magát áldozatára. Nemigen barátkozó fajta ebben a formájában. Szörny-készségek: Földhöz kötött lény, viszont fürge, gyors, kitűnő rejtőzködő. Erős, robusztus alkatú, erőfölényével élő. Különösebb képessége nincs - talán iszonyatos, és erős harapása, mely pillanatok alatt roppant szét bármilyen csontot, karmai pedig, szinte mindenen képesek áthatolni. Nem olvas gondolatokat, igéz meg senkit, pusztán kinézete, megjelenése, és mély morgása tölti el félelemmel az épp űzött vadat. Szubmisszív vagy domináns: Domináns Uraló erő: Harmónikus [állapotától függ, hiszen betegsége a bestiális felet erősíti. ] BELSŐ TULAJDONSÁGOK Jellem Emberi jelleme egyszerű, mégsem szeret, tár fel magából sokat a külvilág felé. Nem egy beszédes figura, inkább csendes gyilkos, aki maradandót alkot. Baráti társasága nemigen akad - érdekből annál több, ott viszont, inkább a helyi mókamester szerepét tölti be. Az üzleti életben kemény, maximalista egyén. A munkamánia nem kerülgeti, mégis többet tartózkodik ott, mint lakhelyén. Általánosságban nem nyit az emberek felé, olykor mogorva, a legtöbbször viszont semlegesen tekint a többiek felé. Igencsak tisztában van azzal, hogy ő micsoda, és kicsoda, és, hogy hol áll azon a bizonyos ranglétrán. Hogy lenézi-e az emberi fajt? Van benne némi érzet, és sosem tagadta, sosem tudott azonosulni azokkal, akik szimpatizáltak, vagy egynek érezték magukat velük. Szeret vezető, főnök lenni, a maga kis világában, szereti kijátszani az ütőkártyáit, szereti magát az életet, a vicces, vagy akár durva játékokat. Szabad lelkületű, szabadon élő, hangulatú férfi, aki nemigen tervezi, hogy megállapodik, és csitít az életvitelén. Erősségek: + üzleti érzék + megnyerőképesség + emberi alakban is gyorsasága és ereje + fotografikus memória Gyengeségek: - türelem - utazás mozgó járműveken - kellemetlen, irritáló szagok megtűrése - átváltozása után, emberi alakjába kerülve igencsak hasznavehetetlen Félelmek: ~ halál ~ nincstelenné válás ~ a múltban megbújó alakok ~ ha valaki ragaszkodni akar hozzá, vagy épp szeretni akarja ~ kutyák TÖRTÉNET Mocskos világban élünk. Mocskos emberek, mocskos gyermekeket nemzenek, szülnek a mocskos Földre. És várják a csodát. Hogy majd az a gyerek lesz valaki – ha már ők nem lehettek többek a semminél. Végül pedig, mégis, névtelenül hanyatlik a porba, veszik el a semmiben, és ugyanazt éri el, mint elődei – a semmit.
Az emberek világába csöppent bele, de hamar szabadult onnan. Senki nem akarta elhinni, senki nem is hitte el, hogy pár év alatt mi lett belőle. Szülei – már amelyik felét ismeri, családja, akik mára már rettegve emlékeznek rá, mintsem szeretetből – rettegnek tőle. És mindezt élvezi. A félelmet, a haragot, a semmit.
Sosem tanult sokat, inkább képességei, adottságai vittél előre az életben. Otthagyva a fészket, az államok városait járva kezdte meg a saját, nagybetűs életét, amellyel mindenképp túl akarta szárnyalni azt, amelyből érkezett. Kezéhez olykor vér, olykor patyolat tisztaság tapadt. Ördögből angyal, és fordítva – ez a kettősség váltakozott mindig, és jelenleg is. Nem titkoltan ügyködött már a maffiának, vagy épp neves emberek, cégek ügyei kerültek kezébe. A vagyon mellett megszámlálhatatlan álnév, álélet tapad – pusztán szórakozásból, pusztán azért, hogy sose érje utol semmiféle végzet.
Mivoltával, a szörnyeteggel csak lassan szembesült, ébredt rá, ki is, mi is valójában. A félelem, a tagadás, amely azt a szörnyet ellenezte elenyészett ugyan, de nyomot hagyott, mely kíséri, ahová csak megy, megjelenik.
Csakhogy ez a szörnyeteg az évek múlásával megtanulta azt, hogy hogyan aknázhassa ki lehetőségeit, hogyan tudja a lehető legjobban a maga malmára hajtani a vizet. Magányos farkas, és nem is igyekezett másképp a dolgok élére állni. Nemigen tűrt meg társat, segítőt maga mellett, sosem kért, vagy könyörgött ilyesmiért. Örök kettősség bújt meg a mosolya, és romlott, sötét lelke között.
Soha nem beszélt, mesélt másoknak arról, mi dúl benne, hiába vették körbe emberek, „barátok”, üzletfelek. A hamis nevek adták a hamis szavakat szájába, és az élvezetek, az ő szórakozása maradt előnyben. A jelenkorhoz érve lépdelt fel a maga építette ranglistán, ahonnan lepillant szemléli a nyüzgő, soha el nem szunnyadó folyamot, az életet. És a mai napig sem riad vissza attól, hogy elérje bármilyen áron azt, amit kitűz maga elé.
_________________________________________
A változás szele, az újabb semmit rejtő hamisság éve – 2015 vége.
Maga sem tudja, miért pont erre a helyre tévedett, de nem is örlődött sokat rajta. Egy esős, borús napon lépte át a határt, mocskolta be lépteivel a talajt és férkőzött be az addigi világba ismeretlenül. Háta mögött ismét csak a semmit, a pusztulás jeleit. Hogy pihenésre, netán kikapcsolódásra vágyna? Nemigen ismeri a fogalmat, nemigen él vele. Álnevei a bőröndben pihennek, valódi neve pedig az ajtón díszeleg, mintha ezzel feszegetni akarna valamit, mintha már nem félne senkitől és semmitől. És valóban. Bár a múltat elzárta, a jelentől pedig csak a legjobbakat várja, új álarc mögé bújik. Csakhogy nem tudni, mi sül ki belőle, merre viszi a sodrás. Mindenesetre ismét azon van, hogy a legjobbak közé kapaszkodjon fel.
EGYÉB × Betegsége: Enyhe szkizoaffektív zavar. Megjelenése az álmatlanságában, olykor feltűnő beszéd, koordináció, és a hozzá csapódó, emberi alakban rátörő agresszióban mutatkozik. Habár kezeli, néha mégis urrá lesz rajta, elborítja elméje ép szegletét, és beláthatatlan tettekhez vezet.
|
|
