Nem: férfi

Születési hely, idő: 1991. november 2., Trieste, Olaszország

Külső tulajdonságok: 174 cm, 68 kg-os erősebb, izmos testalkat. Fehér bőr, szögletes arcforma, erőteljes arccsontok, rövidre nyírt sötétbarna haj és barna szemek jellemeznek. Állandó kiegészítőként szemüveget viselek.

Belső tulajdonságok: más vagyok, mint a legtöbb fajtámbéli, de talán mert bennem az emberi énem az erősebb. Kevésbé vagyok zárkózott, alapvetően inkább vidám, nyíltszívű és humoros srácnak ismernek, akinek mindene a zene. Persze a klánt is szeretem és hűséges vagyok hozzájuk, de azért hiányzik az emberi életem és ha választhatnék, egyik oldalra sem tudnám egyértelműen letenni a voksom. De mivel nem választhatok, megtanultam alkalmazkodni. Sajnos viszont nem egy barátot veszítettem már el a klán szigorú szabályai miatt, de nem akarok ellenük szegülni, mert a száműzetés nem oldana meg semmit, csak rontana a helyzeten.

Foglalkozás: pincér vagyok, emellett járok fellépni is rendezvényekre szintipop zenekarommal, de az nem valami nagy pénz.



Faj: sellő

A láz: anyám világéletemben azt hangoztatta, hogy a jó szívem fog a sírba vinni - meg a lányok. Nos, pontosan -e két dolog miatt lettem az ami most vagyok, igaz bele is halhattam volna. 22 éves voltam ekkor, estefelé a szokásos köreimet róttam a tengerparton futva, fülhallgatóimon át funky szivárgott az agyamba és könnyítette meg a mozgást. Az egyik sziklás résznél egy meztelen (legalábbis félmeztelen) női alakot pillantottam meg, ahogy közelebb értem viszont egyértelművé vált hogy nem finoman fürdőzik, hanem valamitől épp szenved. Mindkét tenyere át volt szúrva valamivel - odafutottam, hogy segítsek. Kérdezgettem, hogy történt, de ő nem nagyon akart válaszolni, csak nyöszörgött és morgott rám. Segítettem kiszedni a kezeiből azokat a horgonyos lándzsahegyeknek tűnő valamiket. Nem vagyok nagy szakértő, de sejtettem (mára már biztosan tudom), hogy vasból vannak. A nő két keze szinte teljesen elfeketedett. Ahogy kihúztam viszont a mérgezés nyomai elkezdtek visszahúzódni, a nő kezén a seb pedig teljesen beforrt. Szeme felragyogott és elkezdett kiemelkedni a vízből. Ahogy felmászott viszont a sziklára, megláttam, hogy nem emberrel van dolgom - a nő alteste egy halé volt. Azt hittem sellők csak a mesékben léteznek. Azt hittem, álmodom. Mikor megszólalt csilingelő hangján, a bolondjává tett. Azonnal beleszerettem, akaratomon kívül. Azt mondta, a segítségemért cserébe megajándékoz. Egy csókra számítottam... de ő ehelyett hosszú, éles karmaival felszántotta a mellkasom. Felüvöltöttem s a nő már el is tűnt. Nem nagyon tudtam mire vélni a dolgot, később azt meséltem be magamnak, hogy valami megtámadott és a sokktól hallucináltam oda egy sellőt. Vagy álmodtam félkómásan. Persze mikor jött a láz már kezdtem átértékelni és pár nappal később kiderült, hogy minden igaz volt. Magam is sellővé váltam.

Klán: Myrkskog

Szörny-alak és készségek: felsőtestem, arcom és karjaim emberiek, köldököm alatt viszont kék, néhol aranyozott pikkelyes haltesttel és uszonnyal rendelkezem. Mivel elsődleges életterem a víz, képes vagyok lélegezni alatta, de a felszínen sem fulladok meg, közlekednem viszont nehéz a szilárd talajon. A vízben ellenben nagyon gyors és ügyes vagyok, képes akár hirtelen irányváltásra, gyors manőverezésre.

Szubmisszív vagy domináns: szubmisszív

Uraló erő: antropikus



Apa: Giuseppe Brunelli; 53 éves; vállalkozó

Anya: Maria Brunelli; 58 éves; lektor

Testvér: Bernardo Brunelli; 27 éves; vállalkozó



1991. november 02.: Giuseppe és Maria Brunelli második fia is megszületik - nos, ez vagyok én. A szüleim az Erasmo nevet adták nekem, pár nappal később pedig hazavittek a kórházból. A tengerparttól nem messze éltünk egy nagyon szép kis családi házban - a szüleim, a bátyám, én és három kutyánk. Később volt egy macskánk is, de ő egy hét után elszökött.

1999. szeptember 03.: első napom az iskolában. Ugyanoda mentem, ahová Bernardo is járt, egész jó iskola volt és nem kellett sokat utazni. Világéletemben Trieste-ben éltem és nevelkedtem, itt jártam ki a középiskolát is, itt érettségiztem... és mikor képbe került a továbbtanulás szerettem volna zenét tanulni, de a szüleim nem nagyon támogatták az elképzelésem. Nekik a zene mindig inkább afféle hobbi-dolog volt és hiába sulykoltam, hogy pedig igenis meg lehetne élni belőle végül lebeszéltek róla.

1999. szeptember 15.: pedagógus szakon kezdtem az egyetemet, de 2 félév után abba is hagytam. Valahogy nem jött be túlságosan, több pörgésre vágytam, hogy velem is történjen valami érdekes... a lelkem zenéért sóvárgott. De a következő egy év talán még rosszabb lett, mert ha már nem tanulok, a szüleim elküldtek dolgozni. Sokféle munkát végeztem, a szemétszedéstől az úszómesteren át a pincérkedésig - utóbbi nem is volt rossz, mert legalább nem volt unalmas.

2013. szeptember 17.: 22 évesen váltam sellővé, nem sokkal azután, hogy egy megkarmolt. Bár találkoztam több sellővel is a lakhelyemen, többnyire elutasítóak voltak, nem akartak túlságosan barátkozni, vagy befogadni. Azért időnként segítettek, mert még "új" voltam a hibrid körökben. De sosem éreztem azt, hogy ezt szívesen, vagy barátságból teszik. Így hát, bár izgalmas volt sellőként szántani a habokat, valahogy mindig több időt töltöttem emberbőrben, s ez a mai napig sem változott, afféle megszokássá vált.

2015. január 09.: ezen a napon érkeztem Arapaho-ba. Hallottam az itteni sellő közösségről, gondoltam mit veszíthetek? Az klántagok befogadtak, szeretem őket, bár a fajtánk természete igen nehéz. Amúgy is régóta elvágyódtam már Trieste-ből, szükségem volt némi változásra és a fajtársaim közelségére. Pincérként vállaltam munkát, pár hónappal később pedig alapítottam egy bandát, bár eddig még nem értünk el áttörő sikert, van pár számunk a YouTube-on és időnként hívnak minket fellépni - kis közönségnek, kis pénzért. De valahol el kell kezdeni és legalább már tettem egy lépést. És akkor sem adom fel az álmom!