Nem: nő

Születési hely, idő: 1991. március 19., Townsville, Ausztrália

Külső tulajdonságok: nő létemre különösen magas, 180 cm-es, 52 kg-os vékony testalkat. Fehér bőr, hosszúkás arcforma, apró fülek, kiugró homlok, hosszú sötétbarna haj és barna szemek jellemeznek.

Belső tulajdonságok: a legtöbben meglátva önfeledt, meleg mosolyom azt hinnék, hogy egy ízig-vérig kedves és vidám lénnyel állnak szemben - nos, ez nem különösebben igaz. Bár lehet, hogy szemtől szembe gyakran vagyok negédes, amint hátat fordítanak nekem gúnyt űzök a másikból. Nekem senki és semmi nem elég jó - vagyis, eddig még nem találkoztam ilyesmivel. Épp ezért a legtöbben sznobnak, elitistának, önteltnek tartanak, aki folyton csak húzza a száját és elégedetlenkedik és morog. Pedig képes lennék a boldogságra és az elégedettségre, de nagyon alaposan megválogatom ki, vagy mi vesz körül.

Foglalkozás: modell, manöken



Faj: sellő

A láz: 17 éves voltam, épp akkor indult be a modellkarrierem. Amerikába hívtak egy fotózással egybekötött divatbemutatóra, Arapaho városába. Az esemény után volt még egy napom körülnézni én pedig úgy döntöttem, megnézem magamnak a nem messze lévő tengerpartot. Világéletemben imádtam úszni, ezért nem törődve a veszéllyel jó messzire beúsztam a tengerbe. Mikor harapást éreztem a lábamon, eléggé megijedtem - de se cápa, se más ragadozó nem volt a közelben. Ez talán csak még rémisztőbb volt, hogy nem láttam magam körül semmit. Kiúsztam a partra, ahol ellátták a sérülésem és még aznap hazautaztam. Egy hét gyötrő betegség után pedig sellővé változtam, automatikusan úsztam át tengereket, óceánokat és találtam vissza a vízbe, ahol megharaptak - Arapaho-tól nem messze.

Klán: Myrkskog

Szörny-alak és készségek: felsőtestem, arcom és karjaim emberiek, köldököm alatt viszont zöldeskék pikkelyes haltesttel és uszonnyal rendelkezem. Mivel elsődleges életterem a víz, képes vagyok lélegezni alatta, de a felszínen sem fulladok meg, közlekednem viszont nehéz a szilárd talajon. A vízben ellenben nagyon gyors és ügyes vagyok, képes akár hirtelen irányváltásra, gyors manőverezésre.

Szubmisszív vagy domináns: domináns

Uraló erő: harmonikus



Apa: Sandra Mathews; 48 éves; munkanélküli

Anya: Wyatt Breeden; 56 éves; nem tudom mivel foglalkozik, csak hogy valószínűleg gazdag és fntos ember

Testvér: nincs (bár apám oldaláról ebben nem vagyok biztos)



1991. március 19.: ezen a napon születtem, félbetörve anyám álmait, a világra sírva magam. Sandra Mathews előtt fényes jövő állt, ragyogó karriert futhatott volna be, ha én nem vagyok. Pontosabban, ha nincs az apám. Sosem ismertem Wyatt Breeden-t, csak a nevét és a bankszámlaszámát tudom, ahonnan 18 éves koromig minden nap utalt pénzt.

2006. december 12.: a suliban sosem voltam valami jó, más dolgok érdekeltek. Főként a modellkedés és ezen a napon fedeztek fel visszavonhatatlanul. Anyám kifejezett kérése ellenére mentem el egy válogatásra, ahol különleges arcokat kerestek egy ruhatervező új kollekciójához. Kiválasztottak, hamarosan pedig kinyílt előttem a világ... ahogy anyám előtt is kinyílhatott volna, ha nem lesz szerelmes és butul el.

2008. július 29.: sellővé válásom napja. Nem emlékszem sokra, csak hogy egyszer csak véget értek a fájdalmak, aztán egy új kezdődött, de az már más volt. Ösztönösen szaladtam be a vízbe. Pár nap múlva pedig mintha álomból ébredtem volna, már az amerikai Maine állam partjainál emelkedtem ki a vízből. Automatikusan úsztam erre, napokon át, hogy társaim közt élhessek. Csatlakoztam a klánhoz.

2009. január 08.: egy kis kihagyás után a modellkarrierem újraindult. Sosem mentem vissza Ausztráliába - anyámnak azt hazudtam, hogy megtaláltam az apám, Wyatt Breeden-t és most vele élek, a sulit befejeztem és egyetemre készülök. És folytatom a modellkedést. Ebből egyedül az apám és az egyetem nem volt igaz... 50%, az végül is félig igazság. Apámról azóta sem tudok többet, hogy ki ő, vagy hol él.

2015. december 04.: ma egy újabb hosszú estén vagyok túl, egy divatbemutatón. Csinos kis karriert futottam be azóta hogy idejöttem, bár utazásokat nem szívesen vállalok, mert nem szeretnék messze lenni a klántól és a társaimtól. Ők lettek a családom, a támaszom, az egyetlen barátaim, akiket becsülök valamire. Hogy a pasik? Anyám példáján okulva mindig is távol tartottam magam a férfiaktól. A szenvedélytől nem, csak a szerelemtől és a kötődéstől. Nem akarok elgyengülni, szerelembe esni és megőrülni. Egyesek szerint ezt kifejezetten elősegíti, hogy túl büszke vagyok, mert nekem semmi sem felel meg igazán és mindig, mindenben csak a hibát keresem. De talán nem véletlen mindez, hanem egy önkéntelen reflex. Úgy érzem, ettől még lehet teljes és boldog az életem. Csak legyen mindig közel a tenger - az én egyetlen, valódi szerelmem.