A hibridek a világ kezdete óta létező emberevő szörnyetegek modern leszármazottai, akik hajdanán egytől-egyik emberek voltak. Emberi testben élnek, de képesek átváltozni szörnyetegekké. Táplálkoznak, testük igényli az alvást, emberi alakjukban semmi sem különbözteti meg őket a „normál” emberektől, kivéve természetes illatukat, amely ugyanakkor nagyon enyhe - igazán kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek (és rémek) viszont nagyon intenzíven érzik és épp ezért néha más az illat, mint enyhe állapotban (amit az emberek éreznek).

A hibridek bármikor átváltozhatnak szörnyeteg alakjukba, erre nincs semmilyen kényszer (de sok hibrid sérülés esetén, vagy fájdalmat, félelmet, stresszt, megaláztatást érezve nehezen tudja visszafogni az átváltozást) - ugyanakkor ha csak nagyon ritkán veszik fel szörnyeteg alakjukat, belső békéjük felborulhat, legyengülhetnek, megbetegedhetnek - sőt, akár bele is halhatnak. Azok a hibridek pedig, akik túl sokat változnak át emberi testükön is tapasztalhatnak mutációkat, elváltozásokat, valamint viselkedésük és tudatuk is megváltozik - ez történik, ha a szörnyeteg átveszi az uralmat a hibrid emberi énje felett.

Minden hibrid alfaj különböző szörny-alakot képes felvenni, de ilyenkor is képesek beszélni, gondolkodni, megőrzik emberi tudatukat. Átváltozásuk nagy fájdalmas folyamat (hossza a szörny-alak bonyolultságától függően 5-10 másodperc), testükből olyankor sötét színű váladék távozik mely megkönnyíti a csontok átrendeződését, új szövetek növesztését, stb. Az átváltozás után táplálékra van szükségük.

A hibridek karmolása, harapása, vagy mérge átváltozott formában, illetve a vérük terjeszti az úgynevezett "hibrid-lázat", amely tulajdonképpen az ember hibriddé változását vonja magával. Ha több hibrid sebzi meg az embert, az első megfogant átok lesz rá hatással, a más fajú hibridektől kapott "meglepetésre" immunis lesz. Ha valakiből hibrid lesz, többé nem tud „visszaváltozni” emberré.

A hibridek nemtől függetlenül teljesen terméketlenek, így képtelenek a szaporodásra, kizárólag a hibrid-lázat tudják terjeszteni.



Az ember miután megfertőződött, általában 2-3 napig teljesen tünetmentes, azután heveny fejfájással és magas lázzal, gyakran az élettel összeegyeztethetetlen testhővel küzd. Kívánni kezdi a jövendőbeli alakjának kedves táplálékokat (pl. nyers hús, vizi moszat, falevelek, bogarak, stb.), melytől gyakran gyomorrontáshoz hasonló tüneteket produkál az emberi szervezet. Ilyenkor a jövendőbeli hibrid nagyon gyenge, óriási fájdalmakat él meg, nem ritka a halálos kimenetelű fertőzés. Általánosságban elmondható, hogy ha a test eleve nem egészséges, az embernek esélye sincs ezekkel az erős tünetekkel szemben. Ez az állapot 2-10 napig is eltarthat, ami után az ember nem ember többé, hanem hibriddé válik. A hibrid-láz lezárásaként a hibrid életében először átváltozik szörnyeteg-alakjába.

Ez egy roppant erős impulzus, amit a hibridek vezetője, a kobol megérez így az adott klán fel tudja keresni az új hibridet.



A hibridek különleges képessége a megnövekedett erő, gyorsaság és ügyesség, jó szaglás, tökéletes látás (még sötétben is) és hallás nem csak szörnyeteg, hanem emberi alakban is. Ezen felül más képességük nincs.

Hibridként megnövekedett erőt és gyorsaságot birtokoltok, de ezek nem korlát nélküliek! Egy hibrid ha kell, felemel egy autót, de nem képes kinyomni a feje fölé és megpörgetve azt a másikra dobni és a sebessége sem követhetetlen az emberi szemnek!



A hibrideket ugyanúgy sebzi a kés, mint az egyszerű embereket, a gyógyulásuk viszont gyors, a kisebb felületi sérülések akár 4-8 másodperc alatt nyomtalanul eltűnnek, emberi alakjukban is. Ha a hibrid elveszíti egy végtagját szörnyeteg alakban, azt vissza kell növesztenie (a végtagnövesztés 10-15 órás folyamat), ha pedig emberi alakban veszíti el, át kell változnia és úgy visszanövesztenie (az időtartam nem változik). Lőtt sebek esetén a lyuk viszonylag hamar beforrhat, de a golyó benne marad a sebben és mérgezi a szervezetet, így azt azonnal el kell távolítani, ha a hibrid nem akar legyengülni.

A hibrideket azonnal úgy lehet megölni, ha levágják a fejüket (több fejjel rendelkező szörny-alak esetén az összeset le kell vágni), ezt ugyanis nem tudják visszanöveszteni. Minden fajtának külön érzékenysége van bizonyos anyagokra, eseményekre melyek lehetőségeit ki lehet használni az adott fajba tartozó hibrid ellen. A faj képviselői általában kerülik ezeket az anyagokat, helyzeteket (a fajonként különböző érzékenységekről a fajleírásban olvashatsz részletesen).



A hibridek csoportban élnek, amit klánoknak hívnak. Ez alatt a név alatt egyesülnek egy terület pl.: egy város (jelen esetben Arapaho és környéke) adott fajtájú hibridei. Minden klánhoz tartozik egy klánház, ahol a tagok élnek, valamint minden klánnak van vezetője is.

A vezérek felett csak és kizárólag a kobol áll - ő felel a területen lévő összes klánért, független vezető, általában a legerősebb klánok vezérei közül kerül ki. Az első kobol volt az, aki megegyezésre jutott az emberekkel és neki köszönhetően jött létre az emberek és hibridek közti megállapodás a békés egymás mellett élés céljából.



Impetigo Klán: a sárkánykígyók klánja. Repülő hibrid faj, területük az Agyarfok-hegység. Részletes leírásuk alább.

Drottnar Klán: a thanatorok klánja. Földi hibrid faj, területük a mocsár. Részletes leírásuk alább.

Zonaria Klán: a garudák klánja. Repülő hibrid faj, területük az Agyarfok-hegység. Részletes leírásuk alább.

Gorgor Klán: a kimérák klánja. Földi hibrid faj, területük a mocsár. Részletes leírásuk alább.

Sativa Klán: a nagák klánja. Földi hibrid faj, területük a rengeteg. Részletes leírásuk alább.

Carcariass Klán: a hárpiák klánja. Repülő hibrid faj, területük a rengeteg. A hárpiák - leírás ITT.

Eibon Klán: a bulgák klánja. Földi hibrid faj, területük a rengeteg. Részletes leírásuk alább.

Morgion Klán: a lamasszuk klánja. Repülő hibrid faj, területük a mocsár. Részletes leírásuk alább.

Kaamos Klán: a tatzelwurmok klánja. Földi hibrid faj, területük az Agyarfok-hegység. Részletes leírásuk alább.

Myrkskog Klán: a sellők klánja. Úszó hibrid faj, területük a Borostyánkút-folyó és a tenger. Részletes leírásuk alább.

Myrkgrav Klán: a kappák klánja. Úszó hibrid faj, területük a Borostyánkút-folyó és a Békakő-tó. Részletes leírásuk alább.


A hibridek lakhelyéül az alfaj területe (rengeteg, mocsár, Agyarfok-hegység és vizek) szolgál. Minden klánhoz tartozik egy hatalmas klánház, melyben több közös helyiség és a klán minden tagjának külön lakrész található. A kobol egy külön házban lakik a farmvidéken.


Ezeken a fajokon kívül él még néhány hibrid a környéken, számuk azonban olyan elenyésző fajtánként (jellemzően 1-2 egyed), hogy nem alakíthatnak ki saját klánt - ők a viátorok. Többnyire csak átutazóban vannak a klánok területén és a városban, azonban néhány napnál nem maradhatnak tovább - kivéve ha a letelepedés mellett döntenek és csatlakoznak valamelyik klánhoz. Igaz a fajtájukat nem képesek megváltoztatni és gyakran nem is élnek a klán tagjaival a klánházban, inkább afféle szövetségesként állnak a kiválasztott klán oldalán, de valamilyen szinten megvan a függetlenségük is. A kobolra azonban minden helyzetben kötelező hallgatniuk, parancsait teljesíteniük, ha szeretnének a városban maradni.


A klánok között az idő előrehaladtával több ellenséges viszony, de szövetség is kialakult - ezekről és a klánok kapcsolatairól a hibrid alfajok részletes leírásában olvashatsz.

A sárkánykígyók területe az Agyarfok-hegység. A helyi klán neve Impetigo, vezetője az iskra, aki általában hím köszönhetően a patriarchális berendezkedésnek.

A sárkánykígyók teste gyíkszerű egy pár karmos alsó végtaggal és hosszú farokkal. Mellső végtagjaikból denevérszerű szárnyak nőnek, melyekkel képesek a földről felemelkedve repülve közlekedni. Fejük lószerű, fogaik élesek, nyelvük pedig hosszú és villás. Néhány egyed közülük erős, de rövid hatóidejű mérget is termel, melyet általában leheletükkel juttatnak ellenfelük légzőszerveibe.


A sárkánykígyók érzékenyek a vasra és az ólomra, emberi alakban sem mennek szívesen például pályaudvarok vagy ólombányák közelébe.

A sárkánykígyóknak van természetes illatuk, amely leginkább az égett bakelitszagra hasonlít -  ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A sárkánykígyók között a legfontosabb érték, melyet képviselnek és másokban is értékelnek az őszinteség és igazságosság. Épp ezért, a sárkánykígyók természete ellen szólnak a számító, hazugságra épülő helyzetek. A sárkánykígyók klánja igen erős és többnyire összetartó, ugyanakkor ebben a klánban a leggyakoribbak a dominanciaharcok.

A klán erős szövetségben áll a thanatorok és a garudák klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a tatzelwurmok klánjával.

A thanatorok területe a mocsár. A helyi klán neve Drottnar, vezetője a damaat, aki bármilyen nemű lehet köszönhetően a hímek és nőstények egyenrangúságának a klánban.

A thanatorok teste nagymacska-szerű, bőrük többnyire fekete és kemény, szaru-szerű réteg. Két pár mellső és egy pár hátsó végtaggal rendelkeznek, valamint egy hosszú, izmos farokkal. Pofájuk a lovakéhoz hasonlatos, szájukból hatalmas, hegyes agyarak türemkednek ki. A nyakukon található kemény szarugallért képesek mozgatni, hogy ezáltal még fenyegetőbbnek tűnjenek ellenfeleiknek. Karmaik erősek és élesek. Futva az egyik leggyorsabb hibrid fajnak számítanak és ügyesen másznak fára.


A thanatorok érzékenyek az ezüstre, emberi alakban sem hordanak például ezüst ékszereket, vagy esznek ezüstből készült evőeszközökkel.

A thanatoroknak van természetes illatuk, amely leginkább a frissen pörkölt kávéra hasonlít -  ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A thanatorok természete igen szeszélyes; a legtöbben igen forró- és önfejűek, de a klán tagjaiért, közösségükért szinte bármire hajlandóak. Egy thanatornak ugyanakkor senki sem mondhatja meg, mit csináljon - épp ezért igencsak szívükre veszik, ha valaki parancsolgat nekik és nehezen engedelmeskednek bárkinek (leszámítva a damaatot és a kobolt). A thanatorok nem a nyugalmukról és tűrőképességükről híresek, igen könnyen válnak erőszakossá, gyakran meggondolatlanok és a helyzet mérlegelése nélkül, fejjel rohannak a falnak.

A klán erős szövetségben áll a sárkánykígyók és a garudák klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a bulgák és a tatzelwurmok klánjával.

A garudák területe az Agyarfok-hegység. A helyi klán neve Zonaria, vezetője a zyklon aki általában hím köszönhetően a patriarchális berendezkedésnek.

A garudák alteste és feje madárszerű és tollas, lábaikon éles karmokkal, felsőtestük és karjaik viszont emberiek. Hátukból hatalmas, tollas szárnyak nőnek ki, melyekkel képesek a földről felemelkedve repülve közlekedni.


A garudák érzékenyek a nedvességre és páratartalomra, emberi alakban sem szívesen mozdulnak ki eső idején, ha mégis, nagyon ügyelnek rá, hogy a bőrüket a lehető legkevesebb nedvesség érje. A tisztálkodás egy garuda számára nem túl kellemes, de ugyanakkor elvárt.

A garudáknak van természetes illatuk, amely leginkább régi bútorra, kárpitra hasonlít - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A garudák természetük szerint igen sértődékenyek. Ha valaki megsért egy garudát, az biztosan számíthat megtorlásra, ugyanis ezek a büszke teremtmények nagyon nehezen viselik a sértést és minden támadás a klán valamelyik tagja ellen hamar az egész csoport ügyévé válik.

A klán erős szövetségben áll a sárkánykígyók és a thanatorok klánjával, laza szövetségben a hárpiák klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a nagák, a bulgák, a lamasszuk és a tatzelwurmok klánjával.

A kimérák területe az mocsár. A helyi klán neve Gorgor, vezetője a godiva aki általában hím köszönhetően a patriarchális berendezkedésnek.

A kimérák teste leginkább a nagymacskákéra emlékeztet azzal a különbséggel, hogy mellső lábaik madárlábak, a hátsók patásak és három fejjel rendelkeznek. Nyakukból két összenőtt fej áll ki, egy oroszlán és egy kecske feje melyet sűrű sörény keretez, hosszú és izmos farkuk pedig hatalmas kígyófejben végződik. A kimérák futva az egyik leggyorsabb hibrid fajnak számítanak és három fejüknek köszönhetően egyszerre több irányba is látnak, a kígyófejjel ugyanis akár hátrafelé is nézhetnek.


Épp ezért, a kiméra csak úgy ölhető meg, ha mindhárom fejét levágják - ha ugyanis akár csak egy is megmarad, a másik kettőt visszanöveszti.

A kimérák érzékenyek a tűzre, tartanak tőle és emberi alakban sem szívesen mennek nyílt láng közelébe.

A kiméráknak van természetes illatuk, amely leginkább a citrusfélék illatát idézi - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A kimérák természete nagyon makacs és a thanatorokéhoz hasonlóan szeszélyes. A klán közössége elég zárt, épp ezért nehéz számukra, hogy elfogadják valaki segítségét, vagy iránymutatását. A klán összetartó és nem szeretik, ha bárki beleszól viselt dolgaikba, ügyeikbe.

A klán laza szövetségben áll a sárkánykígyók és thanatorok klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a hárpiák, a tatzelwurmok és a garudák klánjával.

A nagák területe az mocsár. A helyi klán neve Sativa, vezetője a sadus aki bármilyen nemű lehet köszönhetően a hímek és nőstények egyenrangúságának a klánban.

A nagák alteste köldöktől lefelé egy kígyóé, a felsőtestük viszont emberi annyi különbséggel, hogy egy helyett két pár karral rendelkeznek. Fogaik sem emberszerűek, inkább hosszúak és hegyesek, valamint a kígyókhoz hasonlóan ki tudják akasztani állkapcsukat. Több egyed erős és hosszan tartó hatású mérget képes termelni, melyet az ellenfelükre köpnek, míg más nagák képesek kígyótestük puszta erejével megfojtani az áldozatot. Néhányuk farka vége a csörgőkígyókéhoz hasonló szarugyűrűkből álló szerkezet.


A nagák érzékenyek a sóra, ezért emberi alakban sem esznek olyan ételt, melyben só van. Emellett kifejezetten kellemetlen számukra a sós tengervíz is.

A nagáknak van természetes illatuk, amely leginkább a friss festék, vagy higító illatát idézi - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A nagák természete az élet szeretetén és élvezetén alapul első sorban. Általában szeretik a szépet és igen erős szépérzékkel rendelkeznek. Személyes vagyonukat, tárgyaikat tekintve igen zsugoriak másokkal szemben, valamint a nagák klánja védi legádázabban a területét is.

A klán viszonya ellenséges a hárpiák és a garudák klánjával.

A hárpiák területe a rengetek. A helyi klán neve Carcariass, vezetője a cavor, általában nőstény köszönhetően a matriarchális berendezkedésnek.

A hárpiák alteste sasra emlékeztet, lábaik hegyes és erős karmokban végződnek, farkuk tollas. Felsőtestük és arcuk azonban emberi, leszámítva rendezetlen, éles és hegyes agyarakból álló fogsorukat. Karjaik helyén hatalmas tollas szárnyak találhatóak, melyekkel képesek a földről felemelkedve repülve közlekedni. A hárpiák átváltozott alakban fülsiketítő visításukkal akár percekre összezavarhatják, megsiketíthetik ellenfeleiket, de ha valaki túl hosszú ideig van kitéve rikoltó hangjuknak, akár maradandó halláskárosodást is szenvedhet.


A hárpiák érzékenyek a hidegre, emberi alakban sem szívesen mozdulnak ki hideg napokon, vagy csak több rétegben, erősen felöltözve.

A hárpiáknak van természetes illatuk, amely leginkább a gyümölcsillatra hasonlít - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A hárpiák természete hivalkodó és lobbanékony, egyesek számára igen idegesítő. Hangosak és szeszélyesek, emellett gyakoriak a megmagyarázhatatlan dührohamok és hisztik a faj igen sértődékeny képviselői között. Ilyenkor nem ritkán ölre mennek a klántagok, nem nevezhetőek különösebben összetartó közösségnek. A hárpiák nagyon igényesek külsejükre, szeretik a szép és csillogó dolgokat. A klán hím tagjai is igen femininek.

A klán laza szövetségben áll a lamasszuk és a garudák klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a kimérák, a nagák és a tatzelwurmok klánjával.

A bulgák területe a rengetek. A helyi klán neve Eibon, vezetője az ether, általában nőstény köszönhetően a matriarchális berendezkedésnek.

A bulgák felsőteste és arca emberi, köldöktől lefelé azonban póktestük és nyolc hosszú lábuk van. A legtöbb pókfajjal szemben nem termelnek pókhálót, de néhány egyed mérgező. Nagyon gyorsak és ügyes mászók.


A bulgák érzékenyek a tűzre, tartanak tőle és emberi alakban sem szívesen mennek nyílt láng közelébe.

A bulgáknak van természetes illatuk, amely leginkább a romlott húsra, dögszagra hasonlít - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A bulgák természete igazi póktermészet: ahelyett, hogy nyílt lapokkal játszanának, igen titokzatosak és szeretnek "hálót szőni" hazugságokból és cselszövésekből. Nem nevezhetőek erőszakosnak, de közel sem veszélytelenek. Többnyire inkább hátulról támadnak. Hitvallásuk szerint a cél mindig szentesíti az eszközt.

A klán erős szövetségben áll a lamasszuk és a tatzelwurmok klánjával, laza szövetségben a kappák klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a sárkánykígyók, a thanatorok, a garudák és a nagák klánjával.

A lamasszuk területe a mocsár. A helyi klán neve Morgion, vezetője a mokius, bármilyen nemű lehet köszönhetően a hímek és nőstények egyenrangúságának a klánban..

A lamasszu teste egy oroszlánéra hasonlít leginkább egy-egy pár karmos elülső és hátsó végtaggal. Emberi arcuk és hajuk (egyesek szerint sörényük) van, hátukból pedig denevérszárnyak nőnek, melyekkel képesek a földről felemelkedve repülve közlekedni. Lemezes, leginkább csontokra emlékeztető farkuk vége éles és hegyes. Bár futva nem túl gyorsak, az egyik legügyesebb és legmagasabbra felugrani képes hibrid faj.


A lamasszuk érzékenyek az erős fényre, emberi alakban sem szívesen mennek olyan helyekre, ahol nagyfokú a fényszennyezés, illetve igyekeznek magukat távol tartani az erős, villódzó fényektől is.

A lamasszuknak van természetes illatuk, amely leginkább a púder illatára hasonlít - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A lamasszuk természetüknél fogva igen bölcsek és megfontoltak. Titokzatosak és nem hivalkodók, vagy indulatosak; inkább türelmesen várnak a legmegfelelőbb pillanatra, jöjjön az akár hosszú órák, vagy akár évek múlva. Szeretik, ha az eszük miatt felnézek rájuk. Nagyon szeretnek irányítani, de inkább az árnyékok közül, suttogva és titkolózva, nem felfedve valós természetüket és céljaikat.

A klán erős szövetségben áll a bulgák és a tatzelwurmok klánjával, laza szövetségben a hárpiákkal, ellenséges viszont a viszonyuk a sárkánykígyók, a thanatorok, a garudák, valamint a nagák klánjával.

A tatzelwurmok területe az Agyarfok-hegység. A helyi klán neve Kaamos, vezetője a kalmah aki általában hím köszönhetően a patriarchális berendezkedésnek.

A tatzelwurm testének nagy része kígyószerű, leszámítva a leginkább macskáéra emlékeztető fejet és karmos mellső végtagokat, melyek azonban az eredeti állatnál nagyobbak. A lények fogai aprók, de hegyesek két pár hosszabb szemfoggal, amelyek az áldozatok vérének kiszívásában segítik őket (általában így gyilkolnak). Gyorsak és ügyes ugrók.


A tatzelwurmok érzékenyek a füstre, emberi alakban sem szívesen mennek füstös helyekre, tábortüzek közelébe, illetve egyikük sem dohányzik.

A tatzelwurmoknak van természetes illatuk, amely leginkább egy vizes, dohos pince illatára hasonlít - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A tatzelwurmok természete a legvisszataszítóbb a klánok többsége számára - nem nevezhetőek feltétlenül erőszakosnak, de ha olyan helyzetbe kerülnek, kifejezetten szadisták. Általában nem támadnak szemtől szembe, "dögevő" és "vérszívó" természetüknek köszönhetően szívesen bántják azt aki sérült, fiatal, vagy gyenge. A legtöbbjüknek vannak bizonyos szexuális aberráció és perverziói. Hivalkodó és kárörvendő természetüknek köszönhetőek inkább ellenségeket, mind barátokat szereznek, bármerre is járnak.

A klán erős szövetségben áll a bulgák és a lamasszuk klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a sárkánykígyók, a thanatorok, a garudák, a kimérák, a hárpiák, a sellők és a kappák klánjával.

A sellők területe a Borostyánkút-folyó és a tenger. A helyi klán neve Myrkskog, vezetője a mokono aki bármilyen nemű lehet köszönhetően a hímek és nőstények egyenrangúságának a klánban.

A sellők felsőteste, arcuk és karjaik emberiek, köldökük alatt viszont pikkelyes haltesttel és uszonnyal rendelkeznek. Mivel elsődleges életterük a víz, képesek lélegezni alatta, de a felszínen sem fulladnak meg.


A sellők érzékenyek a vasra és az ólomra, emberi alakban sem mennek szívesen például pályaudvarok vagy ólombányák közelébe.

A sellőknek van természetes illatuk, amely leginkább a halra, moszatra, tengervíz illatára emlékeztet - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A sellők természete nehezen kiismerhető, ugyanis nem nevezhetőek túl barátságosnak. Néhányak szemében elitistáknak, sznoboknak is tűnhetnek, akik nehezen fogadnak be bárkit is zárt köreikbe és ajándékozzák meg bizalmukkal.

A klán erős szövetségben áll a kappák klánjával, ellenséges viszont a viszonyuk a nagák és a tatzelwurmok klánjával.

A kappák területe a Borostyánkút-folyó és a Békakő-tó. A helyi klán neve Myrkgrav, vezetője a malfin aki általában hím köszönhetően a patriarchális berendezkedésnek.

A kappák teste egy hatalmas békáéra emlékeztet, de mellső végtagjaik inkább kemény, szaruvá vált bunkókra hasonlítanak. Ujjaik végén hosszú, halálos karmok találhatóak, a hátukon pedig szintén a keményebb szaruréteg. Arcuk félgömb alakú, szemeik a békákéhoz hasonlóan távol helyezkednek el egymástól. A fejükön búbján egy nagyobb bemélyedés látható. Mivel elsődleges életterük a víz, képesek lélegezni alatta, de a felszínen sem fulladnak meg. Az egyik legügyesebb és legmagasabbra felugrani képes hibrid faj.


A kappák érzékenyek a szárazságra, emberi alakban sem mennek szívesen száraz helyekre, vagy ha mégis rákényszerülnek, bőséges ivóvizet visznek magukkal és időnként a bőrükre is permeteznek belőle.

A kappáknak van természetes illatuk, amely leginkább az eső és sár illatára emlékeztet - ugyanakkor nagyon enyhe, ezért külön kell figyelni, hogy az emberek észrevegyék. Más hibridek viszont intenzíven érzékelik, így tudják megállapítani egy hibrid alfaját.

A kappák természete igen simulékony, nagyon könnyen alkalmazkodnak bármilyen élethelyzethez, igen pozitívak a legtöbb tekintetben. Mindazonáltal nem tanácsos felbőszíteni őket, mert olyankor indulataik elemi erővel robbannak és csak nagyon nehezen és hosszú idő elteltével lehet megbékíteni egy kappát - nehezen bocsájtanak meg bármit, de olyankor sem felejtenek.

A klán erős szövetségben áll a sellők klánjával, laza szövetségben a bulgákkal, ellenséges viszont a viszonyuk a garudák és a tatzelwurmok klánjával.