Nem: nő

Csoport: emberek

Születési hely, idő: Arapaho, 1991.05.12. (22 év)

Kinézet: Elbűvölő arccsontozatom már gyermekkoromban megigézte a felnőttek világát. Valamivel szélesebb orrom, enyhén vágott, szürkés-zöld szemeim vannak, és húsos, telt szám. Állam nem gödrös, finom ívű. Járomcsontom párnás, hajam időtlen idő óta hosszú, mindig csak kicsit csippentek a végéből. Világosbarnás-vöröses színe szigorúan genetikai adottságból ered.
Testalkatom előszeretettel mondja a környezetem; teltkarcsúnak, vagy molettnek. Kerekded idomaim nem is lehetne leplezni, ám öltözetem okán gyakorta találnak csinosnak. Magasságom 176 centiméter, így felsőtestem inkább hat hosszúkásnak, mintsem bojlerszerűnek.

Öltözetem finoman tükrözi lelkem világát, mely egyúttal nőies, és közben játékosan gyermeteg. Ruhadarabjaim egytől-egyig színesek, divatosak, és nem ritkán hiheti az ember, hogy csukott szemmel öltöztem fel.
Többnyire nem érdekel, ha az adott ruhadarab passzol-e a másikhoz, a lényeg, hogy gyönyörű színkavalkádként jelenjek meg.


Foglalkozás: - Főállásban énekkaros tanárnő egy általános iskolában (heti fizetése: 150$)
- Másodállásban kisegítőként dolgozik egy állatmenhelyen, egy botanikus kertben és egy ingyenkonyhán (mivel önkéntes, így fizetést ezekért nem kap)
- Fű alatt hackerkedik (rendszereket, programokat tör fel kérésre inkognitóban, ügyfeleivel sosem veszi fel a kapcsolatot személyesen - egy munkáért 70$-t kér el)

Kirin: Arany oroszlánmajom - Vex névre keresztelt hím nemű, aranylószínű majmocska.
Átlagosnál kisebb termetű, ruganyos és gyors mozgású. Pofájánál a szőrzet rész már csaknem fehéren aranylik.
Viselkedése tartózkodó és bizalmatlan - sokak úgy vélik, annak a szőrtelen résznek köszönhetőn a bal mellső mancsán, ami alatt rózsaszín heg fut.


A megközelíthetetlen megközelíthetőség vagyok. Mindenkihez a lehető legpozitívabban állok, mindaddig míg az illető közelebbről meg nem akar ismerni. Kapcsolataim, így tehát meglehetősen felszínesek - ám nekem ez így a megfelelő. Az engem körülvevő élőlényekkel eléggé szkeptikus és tartózkodó vagyok. Bizalmam csak látszatban él. Végtére is, sosem tudhatom, kit rejt valójában az emberi maszk? Ettől függetlenül viselkedésem sosem ellenséges. Hiszek abban, hogy a kommunikáció hatásos fegyver a béke útján.
Irtózom az agressziótól, és az akaratos emberektől. Képtelen vagyok felfogni, hogyan hiheti bárki, hogy a megfélemlítés hosszútávon jövedelmező lehet.  

Úgyhogy én magam mindent próbálok megtenni azért, hogy a béke járja át Arapahot.
Rendszerető vagyok, imádok főzni, és zenét hallgatva átbringázni a városon. Sokkal közelebbinek érzem magamhoz a szelet, a vizet, a zöld leveleket és állatokat, mint az embereket. A gyermekeknek szívesen oktatok ének-zenét, és az ingyenkonyhán is lelkes vagyok - no meg ha egy számítógépes rendszer kerül velem szembe, akkor is felcsillan a szemem -, de valahogy sosem éreztem magam közöttük valónak. Olyanok nekem, mint egy hatalmas színjátszókör. Köztük szerepelek én magam is, de sosem volt igazi barátom, vagy szerelmem. Így kívülállóként élem a napjaim - ahogy talán más is.

+ Empátia, diplomáciai készség, nyitott személyiség, megtévesztés, enyhe manipuláció
+ Testalkatom megtévesztő lehet; minden héten edzek, úszok - kondíció jól képzett,
+ Magas számítógép és pénzügyi ismeret

- Fizikai harc,
- Gyakori pontatlanság, késés,
- Bátortalanság, enyhe bizalmatlanság

~ Bárminemű erőszaktól, függéstől, tartozástól,
~ Lebukástól, és annak következményeitől,
~ Csalódástól, kihasználtságtól



[Squll: Sosem hittem, hogy lány vagy.
Abbie: Akkor sikeresen átvertelek?
Squll: Ugyan már. Nem versz át. Senki sem tör fel egy ilyen hálózati rendszert, aki nőnek született.
Abbie: Alábecsülsz. Nem kéne neked is dolgoznod? Holnap reggel hétkor jönni fognak a munkádért.
Squll: Ne is mond... Teljesen lefoglalsz. Nem tudok elszakadni tőled. Még különben is van három órám megcsinálni. Addig nem ülünk be egy kávéra valahova?
Abbie: Nem hiszem, hogy bármit is nyitva találnánk.
Squll: Betöröm neked az egyik kávézót, csak bökj az egyikre!
Abbie: Ideje aludnom. Holnap még dolgoznom is kell.
Squll: Itt ne hagyj! Feldoblak a rendőrségen ha megteszed!
Abbie: Csak blöffölsz.
Squll: ..Mert ha tudnám a címed, már rég elmentem volna, hogy feleségül kérjelek.
Abbie: Jó éjt, Squll.]

Nem várom meg, míg elköszön chates partnerem, csak kilépek a beszélgetőpanelből és nagyot nyújtózom. Vex már rég halkan pittyerészve szuszog az íróasztalomon összegömbölyödve. Későre jár, és nekem korán kel kelnem. Azon gondolkodom, miért nem vagyok képes az embereknek - vagy bárkinek, egy esélyt adni arra, hogy jobban megismerjenek engem. Sokáig úgy gondoltam azért, mert attól félnék, hogyha megismernek, akkor kevésbé leszek számukra érdekes, kiábrándulnak és megunnak, majd magamra hagynak. Aztán rájöttem, hogy leginkább én félek attól, hogy valakit túlságosan is félreismerek. Jobb ez így...
Nem kell, hogy úgy járjak, ahogy a szüleim.
Anya megismerte apát fiatalon. Nagyon nehezen engedte magához őt, mert azelőtt sokat csalódott a férfiakban. De apa a kegyeibe férkőzött, feleségül kérte és megajándékozták egymást velem. Apa félig indiántörzsből származott, anya pedig félig afroamerikai-félig indonéz származású volt. A lehető legkevertebb ember vagyok, amit sikerülhetett összehozniuk.
Apa nagyon hitt abban, hibrid-ember kapcsolatban. Hirdette és küzdött érte, ahogy erejéből telt. Aztán anya új főnököt kapott a munkahelyén. Egy hibridet. Először csak későn járt haza a munkából, aztán pedig napokig nem láttuk hírét. Végül bejelentette, hogy válni akar apától - az új szeretője miatt, aki a főnöke is egyben.
Apának összetört a szíve, és elkezdte gyűlölni a hibrideket, és mindent amihez közük lehetett. Ha lehet, akkor szenvedélyesebben lépett fel ellenük mint annak idején értük.
A gyűlölete mérgező volt és indulatos. Fertőző, akár egy gonosz vírus. Én nem haragudtam anyára, egyszerűen csak hiányzott. Rossz volt, hogy alig ér rám - főként azok után, hogy újra terhes lett, és lett egy másik gyermeke. Egy fiú, akit Christiannek neveztek el.
A mostohaapukámmal nem nagyon beszélgettem - nem igazán volt rám kíváncsi, ahogyan én sem ő rá. Viszont Christ nagyon szerettem. Sokat jártam át hozzájuk, ami apa féltékenységét és haragját csak táplálta. Chris végül kárpótolt mindenért, ami a családomból hiányzott. Sosem éreztem, hogy más lenne, csak azért, mert hibridként jött ő is a világra, ahogy az apja.
Az iskolában, csakúgy mint később a munkahelyen népszerű voltam. Eleinte, kislányként sokat gúnyolódtak a súlyomon, céltáblája voltam a rosszindulatú gyerekeknek, ám később ezt sikerült a visszájára fordítanom; sokat tanultam, és mikor megtaláltam a hangom - szó szerint -, akkor már igazán senkit nem érdekelt, hogy milyen is az alkatom.
Mivel Chris volt az egyetlen barátom, és az egyetlen aki mellett nem éreztem magam kellemetlenül hosszútávon sem, így nem is éreztem szükségét, hogy másokhoz is szorosabb viszony fűzzön.
Minek után a számítógép az életembe férkőzött, és rájöttem, hogy sokkal oldottabban tudok azon keresztül kommunikálni másokkal, így beletemetkeztem ebbe az ágazatba is.

Később sem sokat változott az életem irányvonala. Chris most főiskolán tanul, telefonon minden nap beszélgetünk, anya és az új férje is boldogan élnek, én pedig ott segítek a városnak ahol csak tudok. Felvettek az egyik általános iskolába énekkaros tanárnőnek. Kicsiket tanítok, és mind nagyon lelkes!

Egészen egy hónappal ezelőttig minden ment is a megszokott medrében. Aztán kaptam egy telefonhívást, amiben apa halálhírét közölték. Nem tudtam róla azelőtt sok mindent, mert nem igen keresett - sokáig gondolta úgy, hogy helyette választottam anyát, és mindenki összeesküdött ellene. Viszont a halála az egész családot megrázta. Főként engem és anyát. Még a halálának okáról sem árultak el semmit a rendőrségen. Azt mondták baleset. Ezzel pedig az információs tárházuk megtelt.

Az íróasztalomon lévő egyik képre siklik a tekintetem. Apa nyakában ülök, még egész kicsinek. Vex az én fejem tetején kapaszkodik a kis mancsaival a hajamba. Anya fotózott. Boldogak vagyunk rajta, felhőtlenek, és gondtalanok.
De azt hiszem talán ezért is nem megy, hogy igent mondjak egy randevú meghívásra, vagy, hogy bárkit is a barátomnak nevezzek: mert tudom, hogy semmi, de semmi sem tart örökké.


~ Rita édesapja vélhetően egy rémmel folytatott küzdelem során vesztette életét.

~ Komoly kapcsolata nem volt, életében talán egyszer avagy kétszer randevúzott, de a csókolózásnál tovább sosem jutott.

~ A kirinje (Vex) mancsán található sérülés egy régi biciklibalesetből ered, barátságtalan viselkedése a majomnak, tehát nem hozható összefüggésbe a heggel

Jármű: Egy fehér alapon, élénk rózsaszín virágos kerékpár, és egy neon-zöld görkorcsolya

Nohát nohát nohát akkor el is fogadnálak kedves Rita. Remek kis előtörténet.
Csak így tovább a játéktéren is

Loki