ALISSA DULCE
" Don't look back. Something might be gaining on you. "
Nem: nő
Csoport: hibridek
Születési hely, idő: New York, 1988.09.17. (25 éves)
Kinézet: középmagas; teltkarcsú alkat; tiszta, feszes, kreol bőr; maximum pár mm-es szőke haj; angyali arc általában csak szempillaspirált és egy kis rúzst visel; nem egy csontkollekció, telt idomokkal rendelkezik; egy tetoválása van a jobb karján; öltözködése általában lenge, sajátos; szereti a testékszereket
Foglalkozás: Több állása is van a vásorban. Elsősorban riporter az Arapaho News-on minden nap főműsoridőben ő jelenti be a nap legfontosabb híreit és az Arapaho-i napilapnál is dolgozik. A hírek nagy részét is ő gyűjti össze és mind a TV adásnak mind a rovatnak a szerkesztője is ő, ezért elég népszerű a városon belül. Emellett a New York Times magazin társszerkesztője, így havonta kétszer meg kell látogatnia a nagyvárost, arrafelé is elég ismert.
Szörny-alak: Szörny alakom egy nagyjából tenyérnyi méretű kolibri. A szivárvány minden színében pompázik, hihetetlenül aranyos szörny. Már amennyire egy szörny aranyos lehet. Testhosszom ebben az alakban 10 cm, szárnyfesztávolságom 12 cm és testtömegem nagyjából 3 gramm. Különleges hosszú, vékony csőröm, egy pár erős szárnyam és két pár lábam van, erős karmokkal a végén. Hosszú, ívelt farkincám is van, aminek a végén narancssárga bolyt található.
Szörny készségek: Nem vagyok egy régi hibrid, konkrétan én tényleg 25 évvel ezelőtt születtem, szóval nem vagyok túl erős. Amúgy sem gyakran változom át szörnyalakomba, mert nem szeretem azt, ami vagyok. De hát akkor vegyük sorra a képességeimet.
~ Rettenetesen gyors és mozgékony vagyok, a másodperc tört része alatt tudok irányt váltani is, hátrafelé is gond nélkül tudok repülni. Sebességem elérheti a 140 km/h-t is.
~ Hosszú karmaim vannak az ujjaim végén, ezekkel mély sebeket tudok okozni.
~ Az én szájszervem az igazi kolibrikével szemben szúró és szívó is egyben. A testem gyenge idegmérget termel és prionokat, amik a szervezetbe jutva lassú leépülést okoznak. Ha pedig szívok... nem használtam ezt még, de érzem, hogy akkor vér kell.. rettenetes mennyiségű.
Jellem: erős; temperamentumos; minden lében kanál; kíváncsi; örökmozgó; céltudatos; a munkájában tehetséges; a nyelvét jól felvágták; manipulatív; türelmetlen; kicsit erőszakos, de csak szavakban; szereti a kalandokat; izgalmat; általában a társaság középpontja; sziporkázó; mindig mosolyog, dől belőle az életerő.
+ Úgy csavarja a szavakat, hogy előbb-utóbb megtudja a legmocskosabb titkaidat is.
+ Nagyon kitartó. Ha egy dolog felkeltette az érdeklődését, arról le nem száll, amíg nem tudja a választ.
+ Bátor, nem riad vissza a legveszélyesebb kalandért sem, azért hogy oltsa kíváncsiságát.
- Néha teljesen elveszti a fejét, ha valami szaftos sztorira talált, nem tud másra koncentrálni, csak arra.
- Nagyon karrierista, munkamániás. A barátait gyakran elhanyagolja.
- Nem veszi figyelembe a személyes érzelmeket.
~ Baja esik a kislányának.
~ Csődöt mond a munkahelyén, lemarad valamiről.
~ Visszatér az életébe Damon.
Nem is oly régen, 25 évvel ezelőtt születtem egy nyüzsgő amerikai nagyvárosban, amiről már mindenki eleget hallott: igen, ez New York.
Egy gyönyörű szerelem eredménye vagyok, anyám és apám mindketten hibridek. Nem oly régen találtak egymásra, szerelmük apám haláláig lángolt. Igazán irigylem őket emiatt. Édesanyám, Rosalie Wens csodálatos asszony. Mindenhez ért, ami valaha megfordult a keze ügyében. Sokáig élt egyedül, így a férfimunka sem okoz problémát neki, szegény családból származott, nehezen tartotta el magát sovány ékszerkészítő keresetéből. Édesapám, Matthew W. Dulce egy igazi nemes: délceg, gazdag, lovagias. Türelmes és megértő férfi, kevés ilyet találni, anyámnak igazán nagy mázlija volt. Aztán jött a tündérmese: egymásba szerettek, összeházasodtak, majd pár év múlva jöttem én. Anyám arapahoi, míg apám New Yorkból származott. Végül úgy döntöttek, hogy megélhetési okokból a nagyvárosban alapítanak családi fészket.
Szóval ott nevelkedtem fel, jó iskolába járattak, mindig szeretet és megértés vett körül. A célom az volt kiskorom óta, hogy a médiában helyezkedjek el és ez sikerült is.
Viszont mindenki tudja, hogy akinek jól megy a sora, mindig kalandéhesebb, mindig nagyobb balhékba ugrik bele, mint akinek problémái vannak otthon.
Bár 20 évesen amerikai szabályok szerint nem voltam még nagykorú, én mégis teljesen függetlennek és szabadnak akartam érezni magam. Jött is egy srác, akiért eldobtam az agyam...
Damon egy vérbeli rossz fiú volt. Fekete bőrcuccban, szegecsekkel, láncokkal, késekkel és persze egy isteni motorral. Magas, sötét hajú, igéző szemű, izmos és mérhetetlenül sármos férfi. A mai napig beleborzongok, ha rágondolok. Vérbeli rém volt, de "idomított". A takarító munkáját muszájból hellyel-közzel végezte. Egyből elcsavarta a fejem és a lehető legnagyobb balhékba kevert bele. Sok halálközeli élményem volt vele, de mindig jól éreztük magunkat. Szüleim persze nem támogatták a kapcsolatot, féltek a fiútól. Mint később kiderült nem ok nélkül.
Alig múltam 24 éves, mikor Damon teherbe ejtett. Először még örültem is a dolognak, azt hittem nekünk is olyan boldog, gondtalan szerelmes életünk lehet, mint a szüleimnek. Nekem sikerült iskola mellett munkát találnom, riporter lettem. Minden gyönyörűnek látszott az én szememben.
Damon épp úgy várta a kislányunkat, mint én. Egy idő után viszont valamiféle kórságot kaphatott el: egyre többet beszélt arról, hogy milyen lenne újra átváltozni, milyen lenne embervért kóstolni. Ahogy hallottam, ez az idea ragályként terjedt a rémek között.
Nem vettem komolyan, de minden esetben csitítottam, hogy jó minden úgy, ahogy van, nem kell változnia a dolgoknak. Ezt ő nem bírta ki. Egyik éjjel átváltozott... Nem bírt magával, nem tudta kontrollálni a szörnyet, aki benne élt. Azon az éjjelen New Yorkban 17 ember halt meg, köztük majdnem én és a hasamban növekvő kislányom is. Ránk támadt. Nem volt más választásom. Átváltoztam..
Addig nem sokszor változtam át, 5 ujjamon meg tudtam számolni, hányszor. Fájdalmas volt, de legalább rövid. Emberi alakomban esélyem nem lett volna a monumentális, erős szörny ellen, de apró kolibri formájában gond nélkül el tudtam menekülni előle. Mi megúsztuk, róla azóta semmit nem hallottam. Nem tudom, mi lett vele.
Szüleim visszafogadtak, majd megszültem gyönyörű kislányomat, Kiara-t. Karrierem innentől kezdve felfele ívelt: Felvettek a New York Times laphoz először cikkírónak. Lépkedtem feljebb a ranglétrán, míg végül társszerkesztő lettem ott. Édesapám halála a hírnév csúcsán ért el engem. Miután ő meghalt, anyámmal és kislányommal nem volt maradásunk New Yorkban. Visszaköltöztünk hát Arapahoba, és jelenleg is itt élek.
Találtam magamnak azért itt is munkát: A helyi napilap szerkesztője és a helyi TV adó szerkesztője és riportere lettem. Emellett a Times-ot is viszem másik két szerkesztővel, ezért kéthetente egyszer fel kell utaznom oda.
Nagyon szeretem a munkámat, éjjel-nappal dolgozom, néha teljesen elfeledkezem Kiararól. Nem vagyok egy minta-anya, de azért igyekszem. Édesanyám még mindig nagyon sokat segít nekem, mérhetetlenül hálás vagyok ezért.
Van egy gyönyörű kislányom:
Kiara Dulce. Jelenleg fél éves. Egy tündér.
Play by - Amber Rose
Hétf. 11 Jan. - 10:04 by 
