Nem: nő

Csoport: emberek

Születési hely, idő: Arapaho, 1989. augusztus 05. (23)

Kinézet: 165 cm magas, vékony lány vagyok, darázsderekúnak mondott -az expasim a két tenyerével átért-, kimondottan gömbölyű idomokkal. Szemem kék, mint Ericé. A hajam hirtelenszőkére festett, hosszú és hullámos, habdauer van benne, hogy jó tartást adjon, mert napi többször is váltogatom a frizurámat és ha tehetem, heti kétszer fodrásszal csináltatom meg. A manikűrömet elég havi kétszer is, hosszú, erős műkörmöket viselek, amiket a manikűrössel díszíttetek a legdivatosabb stílusban. Most a strasszokért és testékszerekért vagyok oda, csillogjon, és varázsoljon ragyogóvá. Sok ékszerem van, divatos bizsuk, néhány arany, fehérarany és ezüst, klassz strasszokkal és egyiken sem bírok túladni, pedig a h*lye exem eladta volna. Cipőkből, szandálokból és papucsokból szintén van néhány, egyesek szerint egy csomó, de szerintem sosem elég. Ezen kívül még a táskákat szoktam váltogatni a kedvem és a legelső divat szerint, főleg a bőr retikülökért vagyok oda, imádom! Divatos, energikus illatokat fújok magamra, kizárólag parfümökből. A bőröm lágy, rugalmas, hibátlan, és hófehér. Kiváló az ízlésem, de képtelen vagyok hétköznapias külsőt felölteni, erős sminket hordok éjjel-nappal, buliban egyaránt. Majdnem tökéletes a megjelenésem, de nem szeretek az alkalomhoz teljesen idomulni, mindig van valami ötletem, amivel kitűnök a szürke tömegből, mert az halálra untat és undorít.



Farm: a Nash farm, ami a bátyám, Eric Nash farmja. Én csak kényszerből vagyok itt, sosem voltam igazi farmer lány és eszemben sincs azzá lenni, ahhoz túl nagy a kosz és a bűz. Tök undi...



Nagyvárosi lány vagyok, kirívóan és kihívóan viselkedek. Igyekszem nőcis lenni, ez csak természetes! Mivel általában én vagyok a legszebb a társaságban, ahol megjelenek, könnyedén kerülök középpontba. Nagyon hiú vagyok, de nem irigy. Segítőkész vagyok, de mindig első az én dolgom, ha az rendben van, sorra kerülhetnek mások is a listán... sajna ez ritka. Ráadásul mindenkinek nem segíthetek, mert amihez értek, azok a nők. Smink, frizura, testápolás, öltözködés, fogyókúra, divat, minden belülről jön. Imádom a pletyka- és bulvárlapokat, de főleg képeket nézegetek. Egész jól rajzolok, de erről rajtam kívül a világon senki sem tud, mert tök ciki és semmire sem jó. Az angol mellett több nyelvet beszélek: franciát, olaszt és többé-kevésbé németet. Többször voltam szerelmes, de már nem engedek ennek az érzelemnek. A férfiak egyformák, csak a külsejük más és más. Már nem bízok senkiben, a nagyobb baj az, hogy magamban igen. Mottóm lehetne: "Bármikor kerülhetsz nagy bajba, de egy jó sminkkel kihúzod belőle magad."
Régen nagyon hisztis voltam, ma már csak kicsit, a makacsságom megmaradt. Nem érdekel a munka, kényelmes vagyok és kissé lusta. A mellettem álló férfitól elsősorban azt várom, hogy szórakoztasson, vezessen be és hordjon a társaságba és hogy tartson el. Ericnek sose mondanám, hogy mennyire szeretem. Nem ismerem magam eléggé és volna még mit tanulnom - legalábbis a bátyám szerint. Szerintem meg belevaló csaj vagyok!

+ nagyon vonzó vagyok és szexi
+ jó a nyelvérzékem és rajzkészségem
+ segítőkész vagyok

- hiúság és a külsőbe vetett hit
- nem ismerem magam
- nincs szakmám, lusta vagyok

~ rettegek a magánytól, a monotóniától
~ az öregedéstől és a szürkeségtől
~ és hogy elrabolnak a rémek



Mia. Ha bemutatkozom, ha megkérdik a nevem, ezt mondom:
- Mia, ez a nevem, ez vagyok én.
Amikor a szülőföldemről érdeklődnek, Európa egzotikus vidékét, Görögországot nevezem meg, hozzátéve, hogy sajnos 3 éves koromban elkerültem onnan, s azóta bejártam Európát, sőt a világot. Ez a része igaz is, a fiúim mindenhová magukkal cipeltek.
Eric szokta mondani, törekedjek az igazságra, mert az nem csal meg. Az igazság az, hogy 25 évvel ezelőtt Isten tréfás kedvében járt és egy világtól eldugott igazi porfészekben, a sivatagon innen, a szivárványon túl, egy vérbeli farmercsalád legkisebb gyermekeként születtem. Két jellemes, erős és okos fiútestvér mellett, akik mindketten már kamaszkorukban pontosan tudták, mit akarnak az élettől, s mindketten rajonganak a természetért, az állatokért és a hétköznapok is képesek elvarázsolni őket, egyetlen lányként esélyem sem volt. Álmodozó voltam és egész kiskoromtól sokszor elcsavarogtam egy rajzlapokkal fűzött vázlatfüzettel, meg a Barbiemmal, hogy megörökítsem azt, ami nekem tetszik, vagy éppen ami nem. Volt úgy, hogy az öreg bánya környékéről, vagy az erdőből, de legtöbbször a sziklás partról hoztak haza anyuékhoz. Apám nagyon szigorúan fogott és egyik alkalom után, amikor tényleg eltévedtem az erdőben és egy egész éjszakát a mocsár közelében töltöttem, s város összes férfija engem keresett a rémek ellen felfegyverkezve, még aznap elégette a füzeteimet, a mappáimat és majdnem minden rajzomat. Anyu azzal vigasztalt, hogy ez úgyis haszontalan dolog, felesleges vele gondolnom. Jobb, ha elfelejtem!
7 éves voltam akkor, semmit sem értettem, csak hogy nem rajzolhatok. Ugyanaz az éjszaka nekem is hosszú volt, elvette a kedvem a természetjárástól, de csak ezért és anyu miatt nem mentem el többet engedély nélkül. Legalábbis olyan messzire. Sose rajzoltam többet senki előtt.

Onnantól fogva még kevésbé találtam fel magam. Tetszettek ugyan a kisállatok, de a rengeteg munka korán odacsalta a bátyáimat, s iskola után nem értek rá velem foglalkozni. Annyiból jó volt, hogy én nem hiányoztam mellőlük a munkából. A Barbiem, Sandra, és Eric kismackója, Morgó volt a társaságom. 11 éves koromban Sally lett a barátnőm, akinek csak húgai voltak, egyszer megszámoltuk, egész pontosan 7. Na, velük tudtunk mit kezdeni, a következő nyári szünetben nem unatkoztunk. Elhihetitek, az utána következőben sem. Felcsaptunk hivatásos pesztrának és hercegnő képzésre adtuk a fejünket. Sok kalandunk volt, imádtuk. Mígnem egy napon a tengerpartra mentünk. Ígéretet tettünk, hogy nem megyünk be, csak napozunk. Sally egyik kishúgát  Mary-Suet elragadta valami a partról. Olyan gyorsan történt minden. Sally azonnal utána ment a vízbe, szerintem nem gondolkodott. Sikítva sírtam és emlékszem, kiabáltam, hogy Sally ne! A többiek sírtak, vagy csak remegtek, páran nem értettek mást, csak hogy nagyon megijedtem és úgy hiszem attól ijedtek meg. Percek teltek el, mire valaki odajött, egy fiatal felnőtt, akiről egy gyerek azt se tudja eldönteni, hogyan köszönjön. Mobilon hívta a rendőrséget, de mielőtt kiértek, beljebb egy magányos sziklánál vörös lett a víz. Tudtam, hogy nem látom többé Sallyt. Sem a hugát. Nem nagyon emlékszem másra. Amíg anyuék engedték, sokat kérdezgettek a rendőrök. De csak valami csápfélét láttam. Az egész eseményből ezek maradtak meg. Sally családja nem találkozott velünk többet. Mi meg otthon soha többé nem beszéltünk az egészről. Jó időre befordultam. Aztán már valóban semmi sem érdekelt. Szerettem volna felejteni, s a hallgatás is ezt szolgálta, de rosszul...

Ősszel megkezdődött a suli, nem érdekelt, hogy mutogatnak, s pusmogva emlegetik, hogy szép, nagy, körbezárt, védett strandot kaptunk azután.
Egy péntek délután hazaérve az iskolabusszal ott várt Emily néni, akit Lyának kellett szólítani, s anyu testvére volt és Eric meg én angyali szőkeségünkkel rá hasonlítottunk legjobban. A távoli New Yorkban lakott. Azt mondták, az egy nagyon-nagy város. Minden évben meglátogatott minket, de szinte mindig Karácsonykor. Ilyenkor sosem jött, mert soknak mondta a munkát a földön. Szerettem őt, mert sokat nevetett és gyönyörű volt, mint egy angyal. A következő pénteken együtt ültünk vonatra, majd repülőre. Csodás képeket láttam New Yorkról és örültem, hogy ott irattak be iskolába. 12 éves múltam akkor. Apu komolyan köszönt el, s megígérte, hogy meglátogatnak anyuval, amint lesz idejük. A farm persze nem engedte őket el. Anyu sírt, s a bátyáim pesztrálták két oldalról. Ő nem ígért semmit és így volt ez jól. Emlékszem, Erik odalépett, némán megfogta a kezemet, a szemén könny gyűlt, és állát felemelve, idegesen eltűrte arany hajtincsét a szeme elől, nehogy legördüljön az a könnycsepp. Sosem láttam sírni. Kemény lett, és darabos, mint a rögös föld, amit művelt. Talán én vagyok az utolsó, aki tudom, milyen elképesztően lágy a szíve.

Én viszont sokat sírtam azóta, de be nem vallanám. Valahogy sosem jött össze egy olyan igazi párkapcsolat. Többnyire el kellett hagynom őket, mielőtt eszméltek, hogy vége. Nem a férfiak miatt sírtam, inkább önsajnálatból. Még nem jöttem rá, hogy mi hiányzik az életemből, addig kár is felemlegetni a könnyeket.
Egyszer férjnél is voltam, egy hollywoodi operatőrhöz mentem titokban. Hamar elváltunk, de onnan legalább kapok asszonytartást. Ez az utóbbi, az expasim, hát ő nagyobb hóhányónak bizonyult, mint én. Nem csak a saját, de az én pénzemet is sikerült elpókereznie és hát a többit elmulattuk. Elmenekültem előle, mert még tartozásai vannak és az asszonytartásomból tervezett újra talpra állni. Ez az egyetlen hely, ahol meghúzhatom magam. Fogalma sincs, honnan származom. Eric nevét ismeri csupán Arapahóból. Ez a jövedelmem nem ér annyit, hogy felkutasson. A banktól pedig nem hiszem, hogy információt csikarhat ki a hollétem felől.
No igen, ez azt jelenti, hogy a szülővárosomban kötöttem ki, tartok tőle, hogy hosszú időre. Fel akartam hívni Ericet két napja, hogy mikor érkezem. Én akkor már a tranzitba tartottam. Azt mondtam volna neki, hogy nem tudom, meddig maradok, csak ürítse ki a szobámat, mire hazaérek. Ideges voltam és azóta se aludtam ki magam. Az exem telefonon halálosan megfenyegetett, mondván, hogy így őt még sosem alázták meg, mint én. Amikor vele megismerkedtem, már azt hittem túl vagyok mindenen, elcsábított a kokó, mindenféle gyorsítók, a legjobb körökben mozgó legrosszabb pasik és csajok. Mindről lejöttem. A testemet nem árultam még, nem lettem terhes, mégis ez az alattomos rossz, az exem kitolt velem. Ezt nagyon elbaltáztam. Úgyhogy végül is még nem hívtam fel a bátyámat, nem sejti, hogy hamarosan a városba érek. Most a vonaton ülök a közelben.

Fogalmam sincs, milyen lesz Arapahóban. Határozottan félek, de ott van nekem Eric, azt hiszem, neki kell most vigyáznia rám.



Kitűnően vezetek, csak nincs jogsim. Van viszont egy Álom Naplóm, többek között Posche piros kis autókkal. Ha egyszer leteszem a jogsit, valaki megdobhatna eggyel!
Van egy Trixi névre hallgató, engedetlen és hiperaktív Birman, vagyis Burmai Szent Templom macskám. A szőre rövid, szürkésbarna; a mancsai, a farka vége és a szája, az orra, meg a szeme körül a pofija fekete, a szeme kék. A nyakán ezüst nyaklánc lóg medalionnal, amin a neve áll.

Jó kis előtörténet el is fogadlak! :)A Nash farmon fogsz lakni a testvéreddel.

Jó játékot!

Loki