Nem: férfi

Csoport: emberek

Születési hely, idő: Arapaho, 1976. január 22. (36)

Kinézet: testem magas és sovány, legyengült. Arcom hosszúkás, férfias és orrom markáns. Ajkaim keskenyek és vértelenek, mélyen ülő szemeim barna színűek. Rövid barna hajam van és kecskeszakállam, arcomon korai ráncok és szarkalábak. Öltözködésem többnyire rongyos.



Életmód: búvóhelyem az erdőben van, a bányában húzom meg magam. Úgy ismerem már az erdőt és a mocsarat, mint a tenyeremet, de azért sosem árt óvatosnak lenni, főleg a mocsárban. A ruháim a patakban mosom, ott is fürdök, onnan szerzek ivóvizet. Mindig van nálam kovakő, hogy tudjak tüzet gyújtani. Néha bemerészkedek a városba ruhákat szerezni a rászorulók számára felállított ruhagyűjtőkből, vagy egyszerűen lopok. De nem csak ruhát - pénzt, ételt, italt és cigarettát, amit csak tudok elemelek.
Az erdőben néha tudok fogni egy-egy madárfészekből tojásokat, fiókákat, csapdákkal kistestű állatokat (mezei nyúl, nyest, borz, ilyesmi), vagy halakat a patakból. Néha a farmokra is betévedek és apróbb állatokat, zöldségeket, gyümölcsöket lopok.
Az egyik szökevény, akivel évekkel ezelőtt találkoztam, adott nekem egy régi vadászpuskát, akkor két töltény volt benne, de elég hamar elhasználtam őket a nagy semmiért, szóval most töltetlen, de azért mindig magamnál hordom.

Kirin: Hiszti, egy nőstény mosómedve. Teste 63 cm hosszú, farka 22 cm, súlya 6,4 kilogramm. Bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. A farkán lévő fekete-fehér gyűrűs csíkozás, illetve a szemek feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja egyébként rókaszerű, orra és fülei hegyesek, ötujjú mancsai rendkívül ügyesek. Erős karmaival ügyesen tud fára mászni - veszély esetén legszívesebben a magasba menekül. Ugyan elég ritkán megy vízbe, kiváló úszó, és bár a talajon rendszerint lassan döcög, meglepően gyors, akár 25 km/h-s sebességű futásra is képes. Hallása kiváló, látása éjszaka sem hagyja cserben. Nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (például makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő, datolyacseresznye stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek.




Alapvetően gyáva vagyok, nem tudok szembeszállni még a vadállatokkal sem, inkább elmenekülök és elbújok - főleg azért, mert tisztában vagyok az adottságaimmal. A szervezetem legyengült, fizikai erőm alacsony, viszont ügyes vagyok, fürge és gyors, jól mászok fára is. Gyakran úgy érzem, figyelnek engem és követnek. Régen normális életem volt, manapság azonban már csak egy csavargó vagyok, aki megpróbál életben maradni a vadonban. Elég bizalmatlan vagyok az emberekkel, mert sosem tudom, felismernek -e, vagy nem -e egy hibrid katona áll előttem éppen, vagy egy éhes rém... nem vagyok éppen becsületes, egyenes ember, sőt, egyes esetekben éppen hogy gátlástalan, de sajnos nem élhetek törvényesen. Ha kell lopok, csalok, hazudok, átgázolok másokon - számomra az életben maradás és a szabadság az egyetlen, ami fontos.

+ terepismeret és tájékozódás
+ rejtőzködés és ravaszság
+ roppant ügyes tolvaj vagyok
+ nagyon fürge vagyok, gyors és ügyes, simán lefutom a legtöbb embert

- fizikailag nem vagyok túl erős a legyengült szervezetem miatt
- paranoia
- gyávaság
- nem mindig törődöm a higiéniával, ha bemegyek a városba

~ hogy elkapnak és börtönbe kerülök
~ általában a rémek és hibridek
~ támadás, harc, halál



Világéletemben semmirekellő voltam. Semmirekellő kölyök, tinédzser és felnőtt férfi. Átbukdácsoltam a gimnáziumon, ugyanis a tanulás nem igazán foglalkoztatott, jobban szerettem az erdőben császkálni, petárdázgatni, az elhagyatott viskók ablakait kővel bedobálni.
18 évesen házasodtam meg, elvettem azt a lányt, akivel egy házibuliban lefeküdtem és véletlenül teherbe ejtettem. Nem állt szándékomban megnősülni, nem is szerettem őt soha, de kénytelen voltam elvenni. A szüleink sokat segítettek, vettek nekünk lakást, az apósom még munkát is ajánlott a könyvelő cégnél, ahol ő is dolgozott és szárnyai alá vett. Irodai rabszolga lett belőlem, ugyanúgy éltem, ahogy most: napról napra, csak picit jobb körülmények között. Sosem akartam semmi különöset az élettől, nem igazán voltak terveim. Még az sem izgatott, hogy kik irányítják a világot... illetve, hazudnék ha ezt mondanám, mert sosem volt számomra szimpatikus ez az egész hibrid meg rém dolog. Kirázott a hideg tőlük, féltem. Sőt, félek a mai napig.

A kislányunk, May szépen cseperedett, de alig múlt el két éves, a feleségem, Jessica ismét teherbe esett. Aztán az egyik balszerencsét követte a másik. Az apósom balesetet szenvedett, meghalt és így már senki nem egyengette az utam a cégnél, szóval kirúgtak. Mivel Jessica nem dolgozott és nem volt megtakarításunk sem, egy elsőre könnyűnek tűnő pénzszerzési lehetőséget választottam, hogy fenntartsam a családot. Nehéz volt fegyvert szerezni, de sikerült... bár nem valódi fegyver volt, csak egy pisztolyra megszólalásig hasonlító öngyújtó. És akkor délután lementem a bankba. Mivel még sosem próbálkoztam ilyesmivel, nem voltam profi, se felkészült, csupán kétségbeesett. Bepánikoltam, nem tudtam egyszerre figyelni a bankos nőre, akitől a pénzt kértem, a bankban lévő emberekre, a biztonsági őrre... alig voltam bent 10 percet, még a zsákot is csak félig pakolták meg, jöttek a katonák és elfogtak. A főbíró, a Marsall elítélt és csak a pokoli mázlimon múlott, hogy el tudtam szökni.

Épp aznap jött a hír, hogy a rémek fellázadtak, mikor engem a börtönbe szállítottak volna. A katonák és az emberek mind össze voltak zavarodva én pedig el tudtam menekülni. Még a "fegyvert", amivel a bankot akartam kirabolni is sikerült magamhoz vennem, így egy közeli zárszervizben a lakatost azzal fenyegettem meg, hogy vegye le rólam a bilincset. Persze ő is azt hitte, hogy a fegyver nálam valódi, így levágta rólam a láncos karpereceket, én pedig futottam.
Az öngyújtó-pisztolyt eldobtam és bevettem magam az erdőbe. Persze eleinte nem volt könnyű megszokni ezt az életet, de a családomhoz nem mehettem vissza, utazni nem volt pénzem, ráadásul az előző napokban a tévében és az újságokban mutogatták az arcom, hogy megpróbáltam kirabolni a bankot. Ezért mindig nagyon óvatosnak kell lennem, ha a városba jövök, bár lehet, nem ismernének fel. Az arcom könnyen felejthető, ez a bűncselekmény is az. Nem történt semmi különös, de azért mégis inkább az erdőben maradok. A családom valószínűleg azt gondolja, rég meghaltam. Hogy felfalt egy fellázadt rém aznap. De talán így a legjobb.

Nagyon jó előtörténet, végre egy szökevény! Természetesen elfogadlak lakhelyed pedig... nos egy kissé zavarban vagyok de azt hiszem a bánya ahogy írtad

Jó játékot!

Loki