HEAVEN BLUWAVE
"A bátorság nem azonos a félelem hiányával. Az bátor, aki a félelem ellenében és ellenére is képes cselekedni, kilépni az ismeretlenbe, legyőzve a félelem keltette ellenállást."
Nem: nő
Csoport: emberek
Születési hely, idő: Arapaho,1992.12.24.(20)
Kinézet: Átlagon aluli magasságom, jobban mondva mélységem van. A hajam...na arról elég annyit, hogy még nálam is makacsabb, pedig az ritka. A színe...fénytől függően a világos és a sötét barna között ugrál. A szemeim nagy, barna színűek. Eddig uncsi? Ne aggódj ezután is az lesz. Szóval tudod mi nagy még? Azaz idióta vigyorom, ami csak őszintén jön elő. Hála az égnek. Hm...Aranyos arcom van, még olyan buta gödröcskéim is vannak. Általában inget, bőrdzsekit, cső farmert és bakancsot hordok. Néha converse-t is látni rajtam, sőt normális fölsőt is, de csak a kiválasztottak örülhetnek a változatosság varázsának.
Foglalkozás: Elvileg tanuló.
Makacs vagyok és nem hiszek senkinek. Az én igazam az egyetlen valóban igaz dolog, még akkor is, ha kiforratlan. Védelmező típus vagyok, de bolond nem. Ergó ha anyám nem hajlandó elbújni a pincébe az öcsémmel, amikor arra kérem, akkor legközelebb már csak az öcsémet fogom megkérni. Ő ez egyetlen, akiért tűzbe is mennék, mivel még ártatlan és gyermeki, viszont az igazság érzete a helyén van. És szerintem nekem is. Antiszoc jellemvonásokkal rendelkezek és ölök, ha elviszed a kedvenc könyveimet. Ennyi.
+ gyorsaság
+ bátorság
+ stratéga hajlamok
- naivság
- félelem
- fiatalság
~ elveszíteni önmagamat
~ elveszíteni az öcsémet
~ elveszíteni a családomat
- „Többet kellene álmodoznia. A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.” – mondta végszónak a pszichológusom, mikor 2 hónapja az utolsó alkalommal nála jártam. Persze, akkor még egyikünk se tudta, hogy soha többet nem fogjuk látni egymást. Hogy miért volt szükségem agykurkászra? Mert problémás gyerek voltam. Verekedtem, vitatkoztam, ellenszegültem és legfőképp; féltem.
Mivel apám egy hibrid katona volt, ezért rengeteg olyan dolgot hallottam, amit más gyerekek soha életükben. Én már előbb tudtam a rendszer szétesésének közeledtét, mint a város lakosságának 90%-a. Rossz gyerek voltam, a kíváncsiról nem is beszélve. A túlságosan emberi apámnak pedig szüksége volt arra, hogy mindent megoszthasson a teljesen emberi anyámmal.
Szentimentalitás, ez a szó írja legjobban az apámat. Féltés, ez pedig az anyámat hívatott bemutatni. Így kerültem el rövidtávon a nagymamáék farmjára. Viszont a földművelés nem volt nekem való. Helyette alig 4 nap alatt felfedeztem a hozzánk tartozó terület minden egyes kis zegét-zugát.
S mint tudjuk, aki keres, az talál. Na, kit érdekel, hogy mit találtam? Igazából mindegy, úgyis elmondom. Egy földalatti fegyverraktárt. A nagyapám, mint kiderült hobbyból gyűjtötte az ilyesmit. Megegyeztünk, hogy elvihetek egy azaz egy fegyvert a készletéből, - természetesen egy íjat és a hozzá tartozó nyilakat választottam - ha azonnal eltűnök a telkéről. Két legyet egy csapásra.
A szüleim pedig „nincs mit tenni” alapon, nem próbáltak tovább küldeni. A másik nagymamám konkrétan postafordultával küldött volna vissza. Ne értsétek félre, vele nagyon jóban vagyunk és pont ezért lett volna hajlandó megkímélni unalmas mindennapjaitól. Haza érkezésem után párnappal csomag érkezett tőle, mintha tudná, mikor gondolunk rá. Kézzel készített álomfogókat, zsályás-szántál fás füstölőket és narancsvirágos gyertyákat küldött, „hogy távol tartsa rossz szellemeket kicsi lány.” ennyit írt egy lapra, de én mindent értettem.
Anya soha nem bírta az ilyesmit, kuruzslásnak nevezte, az apám pedig meglepően érzékeny volt az illatukra, látványukra. Lehet, hogy csak allergiás vagy valami, de bennem ez döntötte el, hogy használni fogom őket. Mert lehet, hogy segítenek a védekezni a rémek ellen és a lehet több mint a semmi.
Azóta minden este gyakorolok az íjammal, bár kezdő lévén örülök, ha a rögtönzött tábla szélét eltalálom. Ezenkívül álomfogós nyakláncot viselek és álomfogókat raktam ki a szobámban mindenütt. Az öcsémébe is raktam volna, de anya nem engedte. Láss csodát, azóta minden este velem alszik a kis Helios és még arra is megkért, hogy csináljak neki egy kicsi nyakláncot. Én ne csináltam volna? Még fel is turbóztam; a nyakláncára kis üvegcsékbe tördelt zsályát, narancsvirágot és szántál fát is raktam. Én ezeket zsebben hordom, tasakokban.
Akárhogy is legyen; nekem és neki is biztonságot ad a tudat, hogy ezek mindig nálunk vannak és ez sokkal többet ér, mint a Katonák. Erről jut eszembe. Apa „bevonult” vagy mi. Szóval elment fogócskázni a rémekkel, anya pedig dolgozik a kórházban, így gyakorlatilag miénk a ház és én nevelem az 5 éves öcsémet… Ch és még azt hitték, hogy kibírják nélkülem.
Van egy ír farkasölőm, aki fajtájának a leglustább egyede, így naphosszat az ablakom alatt alszik és elvárja, hogy etessem itassam. Rosszabb, mint egy macska. Illetve rendelkezem egy világoskék jeep wrangler-rel még a régi két ajtós, levehető kemény tetős fajtából.
Play by - Crystal Reed