Nem: nő

Születési hely, idő: 1991. augusztus 30., Chicago

Külső tulajdonságok: magas, 178 cm-es, 48 kg-os vékony, de nőies testalkat. Hibátlan, fekete bőr, kerek arcforma, hegyes áll, telt ajkak, tökéletes fogak, hosszú fekete haj és barna szemek jellemeznek.

Belső tulajdonságok: életvidám, pozitív szemléletű fiatal nő vagyok, aki igyekszik mindenkivel nyílt, barátságos és segítőkész lenni. Kissé szétszórt vagyok és figyelmetlen, szinte mindenhonnan elkések, mert a megfelelő ruha és smink kiválasztása mindennél előrébb való, legalábbis abban a pillanatban úgy érzem, persze később ezt gyakran megbánom. Nem vagyok különösebben sértődékeny, de aki elveti nálam a sulykot az ne számítson rá, hogy egy bocsánatkéréssel minden el van intézve, ugyanis nehéz engem megbékíteni, ha egyszer felfújom magam.

Foglalkozás: recepciós



Faj: thanator

A láz: 4 évvel ezelőtt változtam át, már túl voltam az egyetem első évén. Egyik este épp a kollégiumba sétáltam az egyetemi könyvtárból, mikor egy elég súlyos autóbaleset szemtanújává váltam. Mivel orvostanhallgatóként arra tettem fel az életem, hogy segítsek másoknak és ha lehetőségem van, megmentsem az életüket, egy percig sem haboztam. Odaszaladtam és amíg egy férfi mentőt hívott, gyorsan felmértem az illető állapotát. A legsúlyosabb az volt, hogy a nyaki verőerét elvágta egy nagyobb darab üveg és az arca is tele volt vágásokkal - ezért nem kell Cabrióval kirakatüvegnek hajtani. Amíg igyekeztem leszorítani a nyakán a heveny vérzést, a belefúródott szilánkok az én kezem is megvágták, de nem igazán foglalkoztam vele, gondoltam semmiség. Nem is sejtettem, miféle vér keveredik az övével az enyémbe. Persze elmentem megnézetni már másnap, de a teszt nem mutatott ki semmit. Nyugodt voltam, egészen a balesetet követő negyedik napig, mikor megérkeztek a hibrid-láz első tünetei.

Klán: Drottnar

Szörny-alak és készségek: testem nagymacska-szerű, bőröm fekete és kemény, szaru-szerű réteg. Két pár mellső és egy pár hátsó végtaggal rendelkezem, valamint egy hosszú, izmos farokkal. Pofám a lovakéhoz hasonlatos, számból hatalmas, hegyes agyarak türemkednek ki. A nyakamon található kemény szarugallért képes vagyok megemelni, hogy ezáltal még fenyegetőbbnek tűnjek ellenfeleim szemében. Karmaim erősek és élesek. Futva még a hibridek közt is kiemelkedő vagyok és ügyesen mászok fára.

Szubmisszív vagy domináns: domináns

Uraló erő: harmonikus



Apa: Omar Negrete; 50 éves; zenetanár (szaxofon és fúvós hangszerek)

Anya: Wanda Negrete; 49 éves; óvodai dajka

Testvér: Shonda Negrete; 21 éves; egyetemista (tengerbiológus szakon)



1991. augusztus 30.: ezen a napon születtem Wanda és Omar Negrete első leánygyermekeként. Érdekesség: a szüleim alig két hete voltak házasok, hihi!

1994. január 17.: megszületett a húgom, Shonda. Azonnal megszerettem, bár még túl pici volt ahhoz, hogy szórakoztató legyen vele a játék. Mindig anyám körül sürögtem, mikor etette, vagy fürdette és figyeltem, hogy cseperedik apró babából gyerekformájúvá.

1998. szeptember 3.: ezen a napon kezdtem a sulit. Mivel már akkor is nagyon önálló voltam, sőt ezt szerettem kihangsúlyozni is, nem engedtem, hogy apa bekísérjen az osztályteremben. Sőt, olyannyira felnőttnek gondoltam magam, hogy a suli előtt rendesen kezet fogtam vele, mintha egy üzleti tárgyalás végén lennénk és egyedül mentem be az épületbe. Apa persze nagyot kacagott ezen, de rám hagyta, viszont azóta is emlegeti!

2009. szeptember 9.: hatalmas öröm volt, mikor kiderült, hogy felvettek az Arapaho-i egyetemre. Picit szándékosan jelöltem ilyen távoli iskolát, mert szerettem volna kicsit több szabadságot, függetlenséget és a félig-meddig önálló élet a kollégiumban nagyszerű lehetőséget biztosított erre. Mivel az iskolát kitűnő eredményekkel zártam minden adott volt, hogy beteljesíthessem gyermekkori álmom és az egyetem után orvos legyek.

2011. február 22.: ezen a napon változtam át először több, mint egy hétnyi szenvedés után. Szerencsére az ösztöneim egyből az erdő felé hajtottak, így nem bántottam senkit. A többi thanator azonnal megtalált és másnap elvittek kávézni. Rettenetesen sírtam, féltem, nem akartam az új életet... de nem volt választásom.

2011. május 1.: többé-kevésbé sikerült már megbarátkoznom az új élettel és az új önmagammal, a többiek a klánból sokat segítettek. Viszont kénytelen voltam otthagyni az egyetemet, mert épp azért, ami vagyok - veszélyes - nem lehetek orvos. nem láttam hát értelmét olvasni. Viszont ötletem sem volt, mit csináljak helyette. A szüleimnek ezen a napon mondtam el, mit tettem - és azt is, miért. Bár a klántagok nem tartották jó ötletnek, elmondtam nekik, mi vagyok. Apának, anyának, a húgomnak is. nem volt könnyű megemészteniük, de megígérték, hogy titokban tartják.

2015. szeptember 2.: elkezdtem egy divattervezői tanfolyamot és már lassan fél éve stabil munkahelyem van. Egy divatmagazin irodájában vagyok recepciós, azelőtt inkább rövidtávú alkalmi munkáim voltak. De most végre úgy érzem, kezd újra kiteljesedni az életem, megtaláltam mi az, ami érdekel és új célokat tűztem ki magam elé. közben egészen megtetszett az új életem is, szeretem, hogy az vagyok, ami.