CODY PATTON
Nem: fiú
Születési hely, idő: 2003. április 11., Arapaho
Külső tulajdonságok: 160 cm-es, 48 kg-os normál magasságú, sovány és csontos testalkat. Fehér bőr, kerek arcforma, gyermeki vonások, hosszabbra hagyott sötétbarna haj és kék szemek jellemeznek.
Belső tulajdonságok: jellemem még kialakulóban van, sok minden formálhatja. Alapvetően kíváncsi természet vagyok és igen eleven, gyorsan felfigyelek apróságokra is és nagyon jó a memóriám. A hatodik érzékem különösen fejlett, a megérzéseim általában beigazolódnak. Nem viselem még túl jól a terhelést, hisz még a tinédzserkornak is épp csak a küszöbén állok. Mivel sosem ismertem az apám, megrögzötten keresem azt a megfelelő apafigurát, akire példaként tekinthetek.
Foglalkozás: tanuló
ÁTVÁLTOZÁS
Faj: thanator
A láz: egy férfi elől futottam be az erdőbe, remélve, hogy nem jön utánam. Nem is volt olyan bolond... a sötétben semmit nem láttam, de hallottam a szörny morgását és éreztem a fájdalmat, ahogy beletépett a húsomba. A sokktól elvesztettem az eszméletem. A klánházban ébredtem, heves kínok gyötörtek - akkor még persze nem tudtam, hogy ez a klánház. De nem engedtek haza azóta se. A testem pedig még mindig küzd. Pár napon belül eldől, hogy meghalok -e... vagy valami annál is rosszabb történik velem.
Klán: Drottnar
Szörny-alak és készségek: testem nagymacska-szerű, bőröm fekete és kemény, szaru-szerű réteg. Két pár mellső és egy pár hátsó végtaggal rendelkezem, valamint egy hosszú, izmos farokkal. Pofám a lovakéhoz hasonlatos, számból hatalmas, hegyes agyarak türemkednek ki. A nyakamon található kemény szarugallért képes vagyok megemelni, hogy ezáltal még fenyegetőbbnek tűnjek ellenfeleim szemében. Karmaim erősek és élesek. Futva még a hibridek közt is kiemelkedő vagyok és ügyesen mászok fára.
Szubmisszív vagy domináns: szubmisszív
Uraló erő: harmonikus
CSALÁD
Apa: nem ismerem.
Anya: Joan Cooper Patton; 41; bolti eladó
Testvér: nincs.
ÉLETEM FŐ ESEMÉNYEI
2003. április 11: Arapaho központi kórházában, a St. Agnes-ban születtem anyám első és egyetlen gyermekeként. A születési anyakönyvi kivonatomban az apa adatainál csak ennyi szerepel: nem ismert.
2010. szeptember 1.: első napom az iskolában, a Walt Whittman-ban. Nem volt olyan rossz, és nagyon várom, hogy megtanuljak olvasni. A tanárok kedvesek, a fiúk jó fejek. A lányok viszont nagyon kényesek és sokat nyafognak.
2014. október 29.: a Halloween-re készülök a nagyival, mostanában sok időt töltök vele. Ő nem Arapahóban lakik, hanem egy kisvárosban, busszal kb. 3/4 óra alatt oda lehet érni. Anya megígérte, hogy megvarrja a jelmezt, de aztán mégis ide kellett jönnöm suli után egyből. Talán megint kórházba vitték. Mostanában sajnos sokat van ott.
2015. november 13.: délután megint nagyiékhoz kellett jönnöm, sokáig úgy volt, hogy ott is alszom, de aztán anya telefonált, hogy már minden rendben, hazamehetek. A nagyitól zsebpénzt is kaptam és ki akartak vinni az állomásra, de makacsul ellenálltam. Tudtam, hogy vásár van Bar Harbor-ban én pedig szerettem volna körülnézni az árusok standjai között, hogy meglepjem anyám valami aprósággal, ami felvidítja majd. Sajnos azonban túl sokat nézelődtem és lekéstem az utolsó buszt. Nem akartam visszamenni a nagyiékhoz egy alapos fejmosásért, inkább egy ostoba ötlettől vezérelve úgy döntöttem, megpróbálok stoppolni.
Egy kedves idősebb úr fel is vett, ráadásul épp arrafelé ment. bevágtam magam a kocsiba és elindultunk. Igazán barátságos volt, kissé talán túlságosan is - végig kérdezgetett, beszélgetett velem. Már félúton járhattunk, épp a tiltott erdőségek körül, mikor a beszélgetés furcsa irányt vett, a pasas pedig megsimogatta a combom. Megijedtem, de hiába kértem, hogy vegye le rólam a kezét, mintha meg sem hallotta volna. Tudtam, hogy ez nem jó, nagyon nem jó és hogy tenni kellene valamit.
A félelem késztetett arra, hogy mikor az egyik kanyar előtt jócskán lelassított kinyissam az ajtót és kiugorjak a kocsiból. Beszaladtam az erdőbe, ahogy meghallottam, hogy lefékez és kiabál utánam. Sűrű sötét volt a lombok között, éjszaka. Tudtam, hogy az erdő tiltott terület, hisz mindenki tudja... de a félelem hajtott be a fák közé.