Egy valami le kell szögeznünk: semmit sem teszek jó szívből. Az én világomban a számok és tartozások uralkodnak: tegyél le valamit az asztalra és én is leteszek. Quid pro quo, egyedül ennek a törvénynek hódolok. Vakard a hátam, és én is a tiédet.
Lehet tőlem szívességeket kérni, persze mindennek megvan a maga ára. És nem mindent fogadok el, ugyanis a hűségem a klánhoz minden felett áll. De ha egyszer szükséged lesz rám és olyan ajánlatot teszel, amit nem utasíthatok vissza... a szerencse rád mosolyog.

Igazi dögevő, vérszívó természet... ezt rejtegetem bőröm alatt, amíg a helyzet úgy kívánja. Sok mindent képes vagyok elhitetni, hisz úgy viselkedem, ahogy a környezetem látni szeretne. Könnyen férkőzöm mások bizalmába, szeretek diplomatikus üzleteket kötni, hogy később behajthassam a másoknak tett szívességeket finoman, láthatatlanul, megfellebbezhetetlenül. Szeretem pattanásig feszíteni a húrt, számomra ismeretlen a megbánás fogalma, mondhatni nincs lelkiismeretem. Mindig jól alszom.

Hogy céljaim elérjem, nyugodt vagyok és türelmes, csendes, fegyelmezett. Könnyen alkalmazkodom, simulékony, jó megfigyelő és elemző vagyok, kitartó és állhatatos. Beszédem mindenkivel tisztelettudó és behízelgő. Számban valódi mérges kígyónyelv lapul, mely képes összekuszálni a legegyértelműbb dolgokat is. Nem riadok vissza semmitől. Merész vagyok, határozott, magabiztos, gyakorlatias és önálló. Hatékonyan végzem el a magam elé kitűzött apró célok minden egyes lépését. Józan vagyok és megfontolt, furfangos, gyors észjárású, pokolian intelligens és nagyon jó a memóriám. Szorult helyzetben sem esem pánikba, megőrzöm a nyugalmam és könnyedén feltalálom magam.

Nagyon szeretek fogadásokat kötni és alkudozni, akármilyen apróság legyen is a tét. Ha jól és ügyesen játszol, tiéd a nyeremény, ezt megígérhetem. Mert bármekkora mocsok lehetek is, egy valamiben biztos lehetsz: Rainard mindig betartja, amit ígér.

1983 nyarán születtem Hallstatt-ban, Ausztriában. Nagyon szép vidék, bár emlékeim nincsenek róla gyermekkoromból, csak felnőttként jutottam el oda egyszer, akkor is épp üzleti ügyben. A szüleim biztosan nem lennének rám büszkék, ha ma látnának... bár valójában már akkor nem voltak rám büszkék, mikor 17 évesen kitagadtak a családból és kidobtak otthonról.. Összepakolták a cuccom egy szatyorba, mert nem bírták elviselni, hogy egy hazug tolvaj, egy csaló lett kedves kisfiukból.

Nem estem kétségbe, pedig gyakorlatilag az utcán éltem hónapokig. Mivel mindig ügyesen feltaláltam magam, a pénzzel nem volt gond, de az apró lopások, hamisítások nem juttattak messzire. Több pénz kellett, hogy lakást tudjak bérelni. nem kis bátorságról tettem tanúbizonyságot, mikor kifigyeltem egy dílert, akit azután követtem néhány napig. Mikor ismét teríteni ment, leütöttem egy akkora utcakővel, amit épphogy fel bírtam emelni. Azonnal meghalt én pedig eladtam az áruját. igen jó pénzt fizettek érte én pedig be tudtam húzódni valami ócska patkánylyukba a külkerületben - de legalább volt már tető a fejem felett, volt víz és hellyel-közzel áram is. Arra persze nem volt tervem, hogyan tovább...

De nem is kellett, mert a maffia alig két héten belül rám talált. Ki akartak nyírni, de én alkut ajánlottam: az előző díler jutalékának feléért vállalom, hogy terítek nekik. Amíg az utcán éltem, volt időm bőven kitapasztalni a legjobb helyeket és megfigyelni a vevőkört. Kinevettek, fegyvert szorítottak a tarkómhoz, de én csak mosolyogtam.
- A főnöknek nem kell megtudnia... tegyétek ti zsebre a másik felét. Én nem szólok róla.
Röviden ennyi a története annak, hogy kerültem az orosz maffia kötelékébe. Piti drogdílerként kezdtem, de mikor eljött a megfelelő pillanat, feljebb léptem azon a bizonyos ranglétrán. önerőből tanultam ki a bérszámfejtést, növekvő jutalékaimnak köszönhetően alapítottam néhány offshore céget, de hiába vártam, a tehetségemre nem nagyon akartak felfigyelni.

Ha valamit el akarsz intézni, legjobb, ha magad csinálod... néhány buli, egy kevés alkohol és kokó elég volt, hogy kiszedjem Szergejből, Igor Kozlov egyik első emberéből a pontos összeget, amit amivel az évek alatt meglopta. Nem volt nehéz mindezt számokkal is alátámasztani a nagyfőnök előtt. Szergej feje másnak egy kukában landolt, én pedig a helyére kerültem. Ott ehettem végre a nagykutyákkal a főasztalnál.

Sajnos három évvel ezelőtt a dolgok egy picit rossz fordulatot vettek, gyengém volt ugyanis mindig a szerencsejáték és úgy alakult, hogy elég tetemes összeget tettem fel ruletten... nos, a pénz nem mind az enyém volt. Igor vérdíjat tűzött ki rám én pedig nekiláttam összepakolni, hogy mielőbb eltakarodjak ebből a városból. Akkor jött el hozzám a férfi, akit ma vezéremként tisztelek. Egyszerű volt az alku, amit ajánlott: dolgozzak neki, hagyjam ott Kozlovot és a bandáját. Cserébe nem kell elmennem, folytathatom az ügyleteim, sőt el is várja mindezt tőlem. Ő pedig bevéd a maffiánál.

Megszerettem ezt a várost, ráadásul elég komoly kapcsolati tőkére tettem szert az évek során, amit nem akartam itt hagyni - így lettem az, aki ma vagyok. Hivatalosan is szörnyeteg, emberbőrben. Az elmúlt években elég sok változás történt velük, hibridekkel - de mindez sosem foglalkoztatott annyira, mint a pénz. A klánhoz viszont még ennél is erősebben kötődöm. Ki hitte volna, hogy egy nap majd megtalálom azokat a gyökereket, melyekért akár még messzebbre is elmennék, mint eddig bármikor?...

Saját járművem egy fekete Mercedes Benz CLS. Bár lakásom nincs a városban, a klánházban élek a többiekkel, vagy egy apró, eldugott helyen lévő irodám. Nem túl megnyerő pincehelyiség, ezért sosem találkozom sem meglévő, sem leendő ügyfeleimmel, vagy munkaadóimmal.