A játékban jelenleg két fő, illetve számos alfaj képviselőit lehet megszemélyesíteni:



Az egyszerű polgárokon át, a bűnözőkön keresztül a rendőrökig ebbe a csoportba minden halandó ember belefér. Az egyetlen dolog amiben különböznek tőlünk, a kirinek megléte; a kirin az ember lelkének másik fele, énjének egy darabja, mely időnként (vagy épp állandósult jelleggel) megjelenik minden ember mellett a személyiségéhez legközelebb álló állat alakjában.


- jágerek: a jágerek is halandó emberek, viszont különleges, kettős életet élnek. A nyilvánosság előtt ők is egyszerű polgárok, ám a felszín alatt egy a világ kezdete óta létező titkos csoport tagjai, akik szörnyetegekre vadásznak. Nagyszerű, edzett fegyveres vagy pusztakezes harcosok, akik a civilekkel és rendőrökkel szemben tudnak a szörnyetegekről, sőt azt is tudják, hogyan pusztítsák el őket.




Az idők kezdete óta élő, meséinkben és legendáinkban gyakran felbukkanó rémek mai, modern leszármazottai. A hibridek egytől egyig embernek születtek, de az életük valamely pontján egy másik hibrid karmolása, harapása, mérge, vagy vérének fertőzése őket is hibriddé változtatta. Emberi testben élnek, de képesek szörnyeteggé változni. A különböző fajok klánokba tömörülve élnek a várost környező területeken, ahová az embereknek nem tanácsos belépniük.


- sárkánykígyók: területük az Agyarfok-hegység. A helyi sárkánykígyó klán neve Impetigo, vezetője az iskra, általában hím. A sárkánykígyók teste gyíkszerű egy pár alsó végtaggal és hosszú farokkal; mellső végtagjaikból denevérszerű szárnyak nőnek; fejük lószerű, fogaik és karmaik élesek, nyelvük pedig hosszú és villás. A sárkánykígyók érzékenyek a vasra és az ólomra. Képesek repülni, néhány egyed mérgező. Berendezkedésük patriarchális.


- thanatorok: területük a mocsár. A helyi thanator klán neve Drottnar, vezetője a damaat, bármilyen nemű lehet. A thanatorok nagymacska-szerű testét kemény, fekete bőrréteg borítja, pofájuk a lóéhoz hasonló, szájukból hatalmas, hegyes agyarak türemkednek k; a nyakukon található kemény szarugallért képesek mozgatni; erős és éles karmaik vannak. A thanatorok érzékenyek az ezüstre. Futva az egyik leggyorsabb hibrid fajnak számítanak és ügyesen másznak fára. A thanatorok között a hímek és nőstények egyenrangúak.


- garudák: területük az Agyarfok-hegység. A helyi garuda klán neve Zonaria, vezetője a zyklon, általában hím. A garudák alteste és feje madárszerű, felsőtestük emberi; emberi karokkal és karmos madárlábakkal rendelkeznek és hátukból hatalmas, tollas szárnyak nőnek ki. A garudák érzékenyek a nedvességre, páratartalomra. Képesek repülni. Berendezkedésük patriarchális.


- kimérák: területük a mocsár. A helyi kiméra klán neve Gorgor, vezetője a godiva, általában hím. A kiméra teste leginkább a nagymacskákéra emlékeztet; nyakából két összenőtt fej áll ki, egy oroszlán és egy kecske feje melyet sűrű sörény keretez; mellső lábai a saséhoz hasonlatosak, míg a hátsó lábak patásak; hosszú és izmos farka hatalmas kígyófejben végződik. A kimérák érzékenyek a tűzre. Futva az egyik leggyorsabb hibrid fajnak számítanak és három fejüknek köszönhetően egyszerre több irányba is látnak. Berendezkedésük patriarchális.


- nagák: területük a rengeteg. A helyi naga klán neve Sativa, vezetője a sadus, bármilyen nemű lehet. A nagák alteste köldöktől lefelé egy kígyóé, a felsőtestük viszont emberi; két pár karral rendelkeznek, fogaik nem emberszerűek, inkább hosszúak és hegyesek; a kígyókhoz hasonlóan ki tudják akasztani állkapcsukat. A nagák érzékenyek a sóra. Néhány egyed farka vége a csörgőkígyókéhoz hasonló szarugyűrűkből álló szerkezet. A nagák között a hímek és nőstények egyenrangúak.


- hárpiák: területük a rengeteg. A helyi hárpia klán neve Carcariass, vezetője a cavor, általában nőstény. A hárpiák alteste sasra emlékeztet, lábaik hegyes karmokban végződnek, farkuk tollas, felsőtestük és arcuk emberi; karjaik helyén hatalmas tollas szárnyak találhatóak; fogsoruk rendezetlen, éles és hegyes agyarakból áll. Képesek repülni, fülsiketítő visításukkal pedig akár percekre megsiketíthetik ellenfeleiket. A hárpiák érzékenyek a hidegre. Berendezkedésük matriarchális.


- bulgák: területük a rengeteg. A helyi bulga klán neve Eibon, vezetője az ether, általában nőstény. A bulga felsőteste és arca emberi, köldöktől lefelé azonban póktestük és nyolc hosszú lábuk van; a bulgák a legtöbb pókfajjal szemben nem termelnek pókhálót. A bulgák érzékenyek a tűzre. Nagyon gyorsak és ügyes mászók, néhány egyed mérgező. Berendezkedésük matriarchális.


- lamasszuk: területük a mocsár. A helyi lamasszu klán neve Morgion, vezetője a mokius, bármilyen nemű lehet. A lamasszu teste egy oroszlánéra hasonlít leginkább egy-egy pár karmos elülső és hátsó végtaggal; emberi arcuk és hajuk (egyesek szerint sörényük) van; hátukból denevérszárnyak nőnek; lemezes, leginkább csontokra emlékeztető farkuk vége éles és hegyes. A lamasszuk érzékenyek az erős fényre. Képesek repülni és bár futva nem túl gyorsak, az egyik legügyesebb és legmagasabbra felugrani képes hibrid faj. A lamasszuk között a hímek és nőstények egyenrangúak.


- tatzelwurmok: területük az Agyarfok-hegység. A helyi tatzelwurm klán neve Kaamos, vezetője a kalmah, általában hím. A tatzelwurm testének nagy része kígyószerű, leszámítva a leginkább macskáéra emlékeztető fejet és karmos mellső végtagokat; fogaik aprók, hegyesek két pár hosszabb szemfoggal. A tatzelwurmok érzékenyek a füstre. Gyorsak és ügyes ugrók, áldozataikat általában úgy ölik meg, hogy kiszívják a vérüket. Berendezkedésük patriarchális.


- sellők: területük a Borostyánkút-folyó és a tenger. A helyi sellő klán neve Myrkskog, vezetője a mokono, bármilyen nemű lehet. A sellők felsőteste emberi, köldökük alatt viszont pikkelyes haltesttel rendelkeznek. A sellők érzékenyek a vasra és az ólomra. Képesek lélegezni a víz alatt s ez az elsődleges életterük is, de a felszínen sem fulladnak meg. A sellők között a hímek és nőstények egyenrangúak.


- kappák: területük a Borostyánkút-folyó és a Békakő-tó. A helyi kappa klán neve Myrkgrav, vezetője a malfin, általában hím. A kappák teste egy hatalmas békáéra emlékeztet; mellső végtagjaik kemény, szaruvá vált bunkókra hasonlítanak; ujjaik végén hosszú, halálos karmok; a hátán szintén keményebb szaruréteg található; arcuk félkör alakú, szemeik a békákéhoz hasonlóan távol helyezkednek el egymástól; a fejükön búbján egy nagyobb bemélyedés látható. A kappák érzékenyek a szárazságra. Képesek lélegezni a víz alatt s ez az elsődleges életterük is, de a felszínen sem fulladnak meg. Az egyik legügyesebb és legmagasabbra felugrani képes hibrid faj. Berendezkedésük patriarchális.


A játék története szerint az emberek nem tudnak a hibrid klánokról, azzal viszont a legtöbben tisztában vannak, hogy a városból kivezető utakról letérni veszélyes, mert a környező erdőkben, a hegyen és a mocsárban sok embernek veszik nyoma. Mindezek a rejtélyes eltűnések a város határain kívül két éve kezdődtek (ugyanerre az időpontra vezethető vissza a városi rejtélyes halál- és káresetek drasztikus csökkenése), mikor a nyilvánosság előtt a legnagyobb titokban köttetett meg az emberek és hibridek vezetői, a polgármester és a kobol közötti egyezség, mely mindkét faj érdekét szolgálja.

Az egyezség így hangzik: a hibridek klánjai megkapják a várost környező területeket, ahová az embereknek tilos belépniük. A hibridek bemehetnek a városba, de ott tilos átváltozniuk és/vagy emberekre támadniuk. A titkos egyezség hozta béke azonban törékeny, ráadásul a hibrid klánok közötti ellentéteket is felerősíti, hogy gyakran meg kell osztaniuk a területüket más fajokkal is.

Ráadásul, a jágerek, a rémekre ősidők óta vadászó emberek csoportja ellen is meg kell tudniuk védeni magukat - ők ugyanis nem látják a hibridek emberi oldalát, szörnyeknek tekintik őket és mindegyiküket el akarják pusztítani... ahogy őseikkel, a rémekkel is egytől egyig leszámoltak.